Ma egy elmélkedéssel jelentkezem. Már lehet el is felejtettem ilyet írni, de ma a Pinteresten kutakodva, találtam egy idézetet, és a mai bejegyzés erről fog szólni.
Remélem, elnyeri tetszésetek!
Szavaink súlya
„ Csak akkor nyisd szólásra szájad, ha a mondanivalód szebb, mint a csend.“
Van egy rossz
tulajdonságunk, a többi mellett, amely tán egy kicsit kiáll a sorból.
Túl sokat
beszélünk feleslegesen, de ezt mi nem vesszük észre.
Akkor
gondolkodtam el ezen először, amikor megfigyeltem a siketeket, a jelelést.
Az tény, hogy ők
is jelelhetnek sokat, de nem hasonlíthatóan a beszédünkhöz.
Gondolkozz el az
idézeten a bejegyzés elején. Sokszor fecsegünk ok nélkül, biztos neked is
voltak pillanataid, amikor inkább csendben kellett volna maradnod, ugye?
Emlékezz rájuk vissza, szebb lett volna a csend, ugye? Ha túl sokszor történt meg, akkor ideje a
lelki tornának.
De hogyan is eddzük
lelkünket? Mint íróféle szólok most ez egészhez. A könyvkaraktereknek
megfelelően kell beszélniük, hozzászólniuk a történtekhez. Én is próbálkozom
nem fecsegtetni a karaktereim. Ha nem írtok, akkor olvassatok, és ezáltal
próbáljatok meg tanulni.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése