Köszönök mindent

Bonjour!
Eljött az idő, hogy valami felfoghatatlanért adjak hálát.
1000 !!! KÖSZÖNÖM, teljes szívemből.
Egész héten elmélkedtem mit írjak, de nem jött a Megváltó, az Ihlet.
Ma feljöttem egy: "Azért valamit mégis írok olvasóimnak." elhatározással.
Ha nem bánjátok, akkor ma elmesélném az egész történetem itt a Blogger- világban.

 Mindennek van eleje...

2013 karácsonya előtt ihletet kaptam egy novella megírására, az ünnep körében.

Miután befejeztem egy teljesen más írói stílust figyelhettem meg, mint előtte.

Mi volt előtte? Nem szívesen vallom be, de én is tiniregény, szerelem, fiú (blablaba)...

Az egész történethez hozzátartozik az is, hogy hogyan kezdtem el írni.

Már kiskoromban bő fantáziával rendelkezdtem, saját országot is kitaláltam, melynek az évek

 során nagyon tartalmas történelme is kifejlődött elmémben. Ezt a történetet elhanyagoltam, de

az alapiskola 3.-4. osztályában újabb történeteket alkottam elmém segítségével. Sajnos nem jegyeztem 

le őket, csak a kutyámnak meséltem ( ilyen volt pl. Diego a lóversenypályán). Majd a 6.-7. osztályban újra neki futottam, de ilyen tiniregények voltak, de már alakulgattak fantasy-k is( pl. Nem testi, Halandók csókja...) Ezeken még ma is szívesen dolgoznék, de elvesztettem őket. A karácsonyi előtt szintén egy novellán dolgoztam, Sötét tündész cím alatt, ezt sem fejeztem be, sőt azt sem tudom, hol a füzet amelybe írtam. A lényeg, hogy megírtam ezt a novellát, amit remélhetőleg idén elolvashattok. Aztán volt egy szünet.

Út a versírásig

 Ezekben az időkben azt vallottam, soha nem leszek képes verset írni, de idén februárban sikerült. Megírtam az első verset. Rokonaim közül sokan elolvasták, és csodálkoztak, hogy ezt én írtam. Ez bátorságot adott, így megosztottam Veletek. A látogatottság nőtt, én meg egyre több ihletet kaptam, a versek megírására.

Élvezem az írást

Az első versem után egy cím villant be hirtelen. Ez volt : A magány lakomája. Kattogni kezdtek a kerekek, és a történet fejlődött, míg leültem és megírtam. Büszke voltam rá, így közzé tettem.  De nem hagyott nyugodni, még folytatás kellett, így született meg egy novella hármas, ahogy magamnak neveztem: Érzők- novellák.

Jött a rendszeresség, imádtam az írást, élveztem minden pillanatát. És a mai napig ezt teszem, csak az ihlet kisebb egy kicsit.

Megszületik a design

Könyvet megpróbálunk nem borító szerint ítélni, nem mindig sikerül. Ebből kiindulva blogot is külső tesz bloggá. Sokáig gyér külsővel rendelkeztünk ( én+blog). Próbáltam fejlécet rendelni, de még máig sem kaptam eredményt senkitől sem. Ám egy nap jött a Megmentőm, akármennyire állítja, hogy nincs mit köszönnöm, én akkor is örökké hálás leszek neki. De ez maradjon a mi titkunk. Remélem ti is elégedettek vagytok a külsővel, mint én. 

xoxo

Galia