Utolsó kívánság- novella

Bonjour!
Ezt a novellát már nagyon rég elkezdtem, de csak tegnap jutottam el befejezéséig.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Utolsó kívánság

 

 

- Következő! Ki az?
- A fattyú, Felség.
Szólítottak be a gyér gyertyafénnyel megvilágított terembe. Az óriási ablak a helység végén sötét volt az éjszaka közepén. Az éjfél okozta sötétség mindenkire rossz hatással volt. Középütt a trón foglalt helyet.
Bíborvörös színe izzott az éjjeli tájban. Ide vezettek be engem. Pár méterrel Apám lába előtt ledobtak a hideg márványos talajra.
- Lányom!- szólalt meg mosolyt tetettve.
- Nem kell eljátszanod, hogy szeretsz. Hisz a teremben mindenki tudja az igazat.
- Csak egy jó férjet, egy boldog életet akartam neked.
- Az akarat Istennél van.
- Rendben. Nos, legyen máglya általi halál, viszont mint lányom kapsz egy utolsó kívánságot. Mit szeretnél?
- Egyedül maradni a gondolataimmal.- fogalmaztam meg, amire most a legjobban vágytam.

***

Mi is volt a vétek, ami idáig sodort?

Talán az egész életem csak ezt a helyet várta, ezért küzdött. Kezdve ott, hogy Apám végzetes hibájából születtem. Anyám folytatta, s kihordott. Majd megszülettem, befogadtak a várba, ahol felnevelhettek.

Anyám a király hivatalos szeretője lett. 

Életem első vétke:  14 évesen "bátyám" játszadozni szeretett volna. Ahhoz képest, hogy lány voltam

                              Apám hű katonának nevelt. Majdnem halálra vertem, s száműztek a várból.

Mondanom sem kell, sehol sem akartak befogadni egy vérengző fattyút, aki majdnem megölte

a jövendő királyt. Ezért az erdőbe menekültem, de egy hét bujdosás után bementem Soyen falujába.

Az utam a falu bölcséhez vezetett.

 - Oh, a vérengző fattyú. 

- Szóval felismer.

- Mindenki ismer a tartományban. Szállás kellene, ugye?

- Maradhatok az erdőben a farkasok közt, úgyis közéjük taszítanak a népek.

- Maradhatsz itt, én nem ítéllek el.

- Tényleg megtenné?

- Igen, kérsz vacsorát?

Másnap az erdőbe mentem kitisztítani az elmém.

- Oh, a Fattyú!- szólalt meg valaki a közelben.

Megfordulva a hang tulajdonosát kezdtem kutatni.

- Parancsol az Úr?- szememmel megtaláltam bátyám egy barátját.

- Értem, miért szeretett volna...

- Ezt most fejezze be!

- Különben? Nem ronda, igazán gyönyörű...

Pár sorral még hízelgett nekem.Düh kezdte elborítani az elmém. És igen, letámadtam. Ö majdnem halálra sebzett. Ám az egészből én jöttem ki bűnösként, ezért vagyok most itt várva a kivégzésemre.

Igazat megvallva, nem voltam gonosz, csak rosszat akartak velem művelni. Én meg nem tudtam irányitani a düht.

xoxo

Galia