Nagy elmék szüleményei

Hali, Vésők!
Itt az ígért bejegyzés. Ma különböző idézeteket olvashattok nagy költőktől, íróktól.
Eleinte le szerettem volna írni azt is, hogy miért szeretem őket, de így is elég hosszú lesz.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Nagy elmék szüleményei

Ez a világ ellobban

Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig

Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig

Szakadatlan örömig

/Nagy László: Táncbeli tánc-szók

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés.- Igy végzed hát te is,-

súgtam magamnak,- csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem.-

Der springt noch auf,- hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

/ Radnóti Miklós: Razglednica(4)

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz- e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz- e játszani halált?

/ Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

/ Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Szeretőd vagyok én, hű szeretőd,
Elmondhatom isten, ember előtt;
De azt is mondhatom,
Hogy ez a világ nagy,
S a világon te a
Legkegyetlenebb vagy. 

/ Petőfi S.: Te szivemnek szép gyönyörűsége...

az Únalom! - szemén rest könny ragyog kövéren,
huká-t pöfékel és bitók felé mered:
finom szörny! ugye őt te is jól ismered,
én álszent olvasóm - képmásom - bús fivérem?

/ Charles Baudelaire:  Előhang

Mert rád, dicső, terád lett volna még tüzem,
s lábadtól fekete fürtjeidig lobogva
burkollak százezer, mélységes, puha csókba,

ha egyszer, este, óh, úrnőm, te szívtelen,
csak egy igazi könny, lelkedbe lopva gyászát,
tompítja szemeid jéghideg ragyogását!

/ Baudelaire: Ej volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyban

Hol kéjek intenek sereggel,
a mámor okát ne keresd:
ő elvakít, miként a Reggel,
és megvigasztal, mint az Est.

/ Baudelaire: Mindenestül

Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

/ Arany János: Tetemre hívás

xoxo

Galia