Ma csak egy zsákkal jöttem, melyet velősen megtömtek az életemmel. Röviden eljött az ideje az
Utamat keresve újított, második részének.
Remélem, élvezni fogjátok!
Kezdjük az alapoknál. Már csak pár hét van hátra a nyári szünetből, és igen, semmit sem csináltam.
Csak: voltam nagynénimnél, kiolvastam egy könyvet ( Oravecz Nóra: Összekötve), meglátogattam az Eszterházy- kastélyt, eldöntöttem, hogy mi szeretnék lenni, elkezdtem egy regényt... ennyi.
Szóval, ennyit tettem, és nem is lesz érdekesebb. Hiszen ez az alapsulis utolsó nyár, jövőre végzek, és már más lesz. Tudjátok, ez az az emberi tulajdonság, előttünk az alkalom, hogy élvezzük, de mégse tesszük meg.
Muszáj nekem mindent az emberi ösztönökre fognom? Soha nem szokom le róla.
Annyi lépést megteszünk.
Sokszor rohanunk.
De megállni nem szabad.
Sohasem szabad.
Gyengék vagyunk még hozzá. / Galia L.
Sokszor rohanunk.
De megállni nem szabad.
Sohasem szabad.
Gyengék vagyunk még hozzá. / Galia L.
Így jellemezném a nyaram. De ezt elhagyva, nézzünk valami érdekesebbet, mint az önsajnálatomat.
Ma vettem új ruhát *_* ( ezt muszáj volt). Olyan szép, és egyszerű, és... ( aha, hagyjuk).
Na, itt befejezem, mert már nincs semmilyen ötletem.
Ha érdekelne mégis az "érdekfeszítő" nyaram, megtekintheted néhány képen itt.
Remélem, a ti nyaratok érdekesebben telt.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése