Igen jól olvastok, ez ma egy vers lesz. Sajnos nem versírási ihlet jött rám, hanem ma rakodtam, s így találtam rá erre a régebbi versre, melyet rögtön el is olvastam, s publikálhatónak találtam. Így jutottunk ide.
Rrmélem, elnyeri tetszésetek!
Az öröm határa
Őrizzél meg hitemben,
egyetlen emlékem.
Hisz kínjaim feltépve,
várnak reményükre.
Megmaradni próbáltam
Szenvedő múltjának,
Örömet keresve
Egyetlen fiának.
Szeretnék feledten,
Eltűnni hirtelen,
Hol lelkemet
Az Öröm határán
Várják boldogan.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése