Sziasztok! Ahogy mondtam, sikerült befejeznem a novellát, időközben rájöttem, hogy 3 részből fog állni. Ez a 2., a befejezést megpróbálom jövő hétre hozni. Remélem tetszeni fog.
Az érzésfalók csatája
Név: Maileen Neverfall
Táplálkozási mód: érzések
Kedvenc táplálék: kétségbeesés, összetiportság
Fajom évszázadok óta a tápláléklánc csúcsán uralkodott. A többi érzéssel táplálkozó faj közül, melyek egy bizonyos, megadott érzéssel táplálkoznak csak , mi bármelyiket szívesen elfogyasztjuk. Érzásfalóknak neveznek minket. Találó egy név, néha eltudom magam hagyni, és csak falni.
Az elragadtatás.
Mindenkivel megtörténhet. Reggel már a városban kerestem kenyerem. Egy koldus kéregetett az utcán. Erősen érezni lehetett kétségbeesését, ez csak egyet jelenthet. Nem olyan rég került az utcára.
Adtam neki egy kis ételt és pénzt, majd táplálkoztam. Remekül feltöltöltöttek az érzései, ezért úgy döntöttem, csak sétálok egyet. Utam először a könyvtárba vezetett. Kivettem egy verseskötetet egy impresszionista költőtől. Ezek után elvonultam a közeli parkba. Menedéknek is nevezhetném, ezt a parkot napközben kevesen látogassák. Délután körül történhetett a baleset.
A baleset.
Olvasásom és gyönyörködésem közben valaki belépett a park nyikorgó kapuján megszakítva a nyugalmat, a csendességet. Nem néztem fel, de éreztem. Egy szerelmes pár , a „legjobb érzés” a Földön. Úgy éreztem eleget ettem már ma, a vonzerő mégis erősödött. Nem hagyta abba növekedését. Hangtalanul felálltam a padról , megpróbaltam közel kerülni hozzájuk.
Testem már el is kezdte befogadni az ételt. Pár perce falatozhattam mikor észhez tértem.
Fejem azt mondta ELÉG! De testem csak ezt kiabálta MÉG! MÉG.
- Mit csinálsz ?! Miért érsz hozzám?- szólalt meg a lány. Ajajj, megettem a boldog pillanatok szerelmét.
- Mégis mit gondolsz?! Én se tudom!- vágott vissza a fiú.
Túlságosan elragadtatam magam. Mindent, amit csak lehetett faltam. És ez lett a vége. Ezért nem szabad hibát elkövetni. Ezért nem lehetek szerelmes, megenném barátom érzéseit, ahogy magam ismerem.
A felismerés.
A könyvtárban bóklásztam. Az egyik elhagyatott sarokban egy üzenetet találtam.
VESZÉLY KÖZELEG!
Maileen, neked is meg kell tudnod.
Az érzésfalók szállodájában találkozunk.
Nem haboztam sokáig, gyorsan elindultam a leírt helyre. Volt egy központi helyünk, az úgy nevezett szálloda, a város szélén, elhagyatott vidéken.
- Látni rajtad. Baj történt?- „köszönt” Caspar .
- Téged is jó újra látni.
- Szóval?
- Elragadtatás egy szerelmes párral.
- Megesik az ilyen, szörnyű lett?
- Nem is tudod elképzelni.
- Durva lehetett, de most gyere, sietnünk kell.
Beérkeztünk a gyülekezőterembe. Ugyanúgy nézett ki legutóbb.
Egy nagy csarnok, roskadásig teli szekrények könyvekkel. Ezek egy kört hozznak létre középen. Egy asztal középpontként. Egy nagyon réginek tűnő könyv hevert rajta. Az asztal mellett méltóságteljesen ott állt Karl, az érzésfalók legöregebb, legmegbízhatóbb tagja.
- Üdvözöllek benneteket! Biztos érdekel benneteket, miért is hívtunk össze. Bevallom engem is sokkol és félelemben tart a hír. Két magánnyal táplálkozó fiatalt öltek meg tegnap. Haláluk okozói… Igen ők azok.
Van egy erősebb faj , mint mi. Sokkalta többet tudnak, mint mi.
Eleveneknek nevezzük őket.
VELÜNK TÁPLÁLKOZNAK.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése