A társadalom kedvese

Bonjour!
    Remélem gyönyörű első tavaszi napotok volt.
    Nagyon hálás vagyok a 400+ megjelenítésért. Köszönöm.
    A mai bejegyzés allegóriának indult, fogjuk rá, hogy sikerült is.
    Próbáltam a pillangót , olyan témakörben felhasználni, ami eredeti lehetne.

A társadalom kedvese

 

 Egy pompás színű pillangó repült el az égbolton. Színes szárnyai különlegesnek hatottak az Utópiára hasonlító szürke városban. Csak szállt mosolyt derítve a város lakóinak arcára. Mindenki gyönyörködött benne. Tökéletes volt. Mikor a város központjába ért, egy aprót sóhajtott. Egy halk sóhaj volt, melyet senki se hallott, de mégis meghatározta azt, hogy ki is ez a pillangó valójában. Ez tette különössé. Ez tette őt a társadalom kedvesévé.

Mit jelent egy sóhaj?

Jelenthet szomorúságot, csalódottságot. Azt hinnénk a mi pillangónk boldog volt, mert mindenki szerette.  Ő mégse volt vidám, se szomorú. 

Feszélyezettnek érezte magát. Szépségét a társadalom választotta. Azzá tette, aki neki tetszene, nem törődve azzal, mit akar.

Talán az tette különössé, hogy nem szeretett az lenni, aki?

Csak önmaga szeretett volna lenni, egy álombeli lény, melyet azt tesz különössé, hogy egyedi. De elnyomják, elnyomják azt, aki ő valójában. Pompás volt, és gyönyörű, mégse önmagának.

E sóhaj magába ölelte, azt ki is a pillangó. Az élete reménytelenségét. Az élet törvényt. 

A társadalomnak élt, nem önmagának.

Ezért lett Ő a társadalom kedvese.

Ez a története egy feszélyezett pillangónak.

xoxo

Galia