Ma megleplek titeket egy kicsit. Úgy tűnik termékeny időszakon megyek keresztül a versírás terén.
Szeretném megköszönni Dorothy Large- nak minden támogatást. Keressétek meg a blogját, nagyon tehetséges lány. Köszönöm, már megint, de tényleg mindent.
Ez voltál tán mindig?
Véres tekintet. melyet rámemel
Könyörgő ajkak, melyekkel kérlel.
Mindent feladva küzdött,
A honért csatába szállott.
De nem ez volt mindig.
Mámoros tekintet, szerelmes szív
Ez volt ő egy boldog mív.
Mit kívánt , megkapott,
De a honért elhagyott.
De most már csak nézem eltaposva,
Szívem eltiporva,
lelkem elfeledetten,
Változásod függvényén.
Ez voltál tán mindig,
Vagy csak ez leszel mindig?
A hon küzdelmében egy mesteri mű?
Feladtál engem véres lelkű!
Rájöttök mi volt az alaptörténet?
Ötleteitek kérlek kommentben osszátok meg, vagy a gazikviki@gmail.com címre küldjétek.
Köszönök mindent, amivel a blogom témogatjátok.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése