Meghoztam a novella-trilógiám 3., azaz befejező részét. Egy kicsit késve, amit sajnálok. Én büszke vagyok arra, hogy sikerült ezt befejeznem. Köszönöm mindenkinek, aki menet közben támogatott, sokat jelent számomra.
Az elevenek győzelme
Név: Lauren
Mayfay
Táplálkozási
mód: érzésekkel táplálkozó fajok
Kedvenc
táplálék: érzésfalók
A történet.
Hogyan
győzött az elfeledett faj. A feljegyzések rólunk Kr.u.1000 körül fejeződtek be. Mi viszont
éltünk tovább az elfeledés homályában, vártunk egy megfelelő pillanatra. Ha mindenki elfelejt, meglepjük őket.
Az örökség.
Az én
családom az ókori Egyiptom idejére teheti családfája kezdetét. A történelem
során sok ősöm beolvadt a népbe. Mindent kipróbáltunk. Voltunk jobbágyok,
nemesek, papok, értelmiségiek, tory- k, uralkodók, államelnökök, vezérek,
harcosok. Az ősi véremnek köszönhetően. Magasan
helyezkedem el az Elevenek ranglétrájan.
Az uralkodónk jobb keze vagyok.
Adottságok.
A ranglista
helye nem csak a név. Listánk olyan elveken alapul, melyekért nemzetek
harcoltak a felvilágosodás korában. A képességek alkotják
elhelyezésünk. Nem csak nevet, de elképzelhetetlenül hatásos erőt is örököltem.
A terv.
Üzentek,
hogy gyűlést tartunk. Gyorsan felkaptam magamra csuklyás köpenyem. Szobámból
kiérve beleolvadtam a tömegbe. Gyorsan haladtunk.
-
Üdvözlök minden Elevent!
A mai jelentések egy várva várt esemény
köré épülnek. Két magánnyal táplálkozó fiatal helyért harcol ranglétrán.
Szükségem lesz egy erős Elevenre, aki kioktatja őket. A Föld más pontjain
már végeztek a többivel. Mi leszünk a végső csapás. Az érzésfalókra
óriási meglepetés vár.
Eljött az idő, hogy VISSZATÉRJÜNK!
-
Lauren!- szólt rám Lawrence.- Megérdemelnéd a magányt.
-
Köszönöm, de nem hiszem, hogy én lennék a szerencsés.
-
Mindig is csodáltam az erődet.
-
Megtisztel, én most előre megyek , Szia!
-
Szép estét!
Gyorsan előre siettem. Nem mintha nem
szerettem volna Lawrence társaságát, csak beszélni szerettem volna az Uralkodónkkal.
-
Lauren! Jó, hogy jössz. Beszélni szerettem volna
veled.
-
Részemen a megtisztelés.
-
Arra gondoltam, hogy te lehetnél az, aki leszámol a magánnyal.
-
Biztos a döntésében?
-
Teljesen. Te
vagy a megfelelő a feladatra.
-
Köszönöm a lehetőséget. Mindent megteszek,
amit csak lehet a sikeresség érdekében.
-
Akkor most indulj!
-
Máris?
-
Nem pazarolhassuk az időt.
-
Viszontlátásra!
-
Szia!
Elindultam a kijárat felé. Mikor
kijutottam, összpontosítottam képességeim. Egy elhagyott sikátorban találtam
rájuk. Ahogy az Uralkodó is mondta, nem pazarolhassuk az időt. Nem is tettem,
két óra múlva visszatértem.
-
Már kész is?- fogadott meglepetten Uralkodónk,
mivel visszatérésem után felkerestem.
-
Igen. Mi a terv az érzésfalókkal?
-
Megtudták létezésünk, de ez nem is gond. Van egy
gyülekező helyük a város szélén. Mind ott vannak, azt hiszik ott nem
találjuk meg őket.
-
Ez remek.
-
Mindenki kap egy személyt, akivel leszámol.-
szemeim érdeklődésre nyitottam.- A tied Maileen Neverfall lesz.
-
Köszönöm, a többit magamtól is kiderítem.- ez
volt a végszavam.
A csata.
Csapatokba rendeződve mentünk a „Szálloda“
felé. Az én csapatom a hátsó ajtón keresztül jutott be az épületbe.
-
Szia!- szóltam Maileenre, egy elrejtett zugban
olvasott.- Mit olvasol?
-
Szia! Paul Verlaine versek. Ismered?
-
Rég olvastam már tőle, melyik a kedvenced?
-
Az Érzelmes séta.
-
Az nagyon szép. Mellesleg, hogy hívnak?
-
Maileen, téged?
-
Lauren.- kezet nyújtottam. Egy kicsit habozott, de
elfogadta.
-
Te Eleven vagy, ugye?
-
Még milyen, második a listán.
-
Szép teljesítmény. Biztos, te végeztél a magánnyal.
-
Én voltam.
-
Mi lesz velem?
-
Nem ölhetünk meg mindegyiketek, valamiből nekünk is
táplálkozni kell. Mi lenne, ha segítenél nekem? Összefognánk, és egybe
uralkodnánk.- jutott eszembe. Hiszen az esélyeim megvannak, Maileen is ügyes.
-
Vonzó ajánlat.
-
Mit szólsz hozzá?
-
Szerintem csodás ötlet. Csatlakozom.
Maileen sokat segített az Eleveneknek. A két
faj együtt olyan erős volt, mint még soha.
NE FELEDD!
NEM BIZTOS, HOGY TE ÁLLSZ
A TÁPLÁLÉKLÁNC CSÚCSÁN!
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése