A magány lakomája - novella

Múltkori versem biztatott arra, hogy több művem is megosszam a blogvilággal.
Tehát neki vágtam egy novellának, és itt is van. Különösen csak ide terveztem.
Volt 2 ember akivel elolvastattam, nekik tetszett. Lesz egy folytatása is , a novella
végéből majd rájöhettek miről is fog szólni. Megjelenése jövő hét, ha nem sikerülne 2 hét múlva.
Remélem elnyeri tetszésetek!

A magány lakomája

Név:  Nathaniel Shadow
Táplálkozási mód: magány
Kedvenc táplálék: öngyilkosok, kezdők

A vadászat.
Minden táplálkozásnál eljön az ideje.
Pár napja embereken kívül tartózkodtam. Jól esett a nyugalom, a szabadság. De éhes lettem. A táplálkozási lánc aljára csökkent a fajom.  Ételem a magány. Vissza kell térnem az emberekkel zsúfolt világba, hogy enni tudjak. Remélhetőleg megint elhagyták magukat, s így sikeres lehet a vadászatom.
Hajnal tájt indultam utamra. A Hold gyér fényében közlekedtem, mivel a magánnyal táplálkozom nincs adottságom a sötétben látáshoz. Útközban előételnek használtam néhány magányos farkast, mókust, és macskaféléket. Felemelő érzés volt újra ételhez jutni.

Reggel 7 órára jutottam be a városba. Kezdődhetett a les.

A les.
Jól meg kell figyelni emberi áldozataink a táplálkozás előtt.
Mindig  sajnálattal tekintek fiatal öngyilkos egyéneimre. Sajnálom, hogy kihasználom a helyzetük jólakásomhoz. Sajnálom, hogy a társadalom ezt teszi velük. Egy részem viszont mégis örül.

Paul és  Aileen ikrek voltak. Szüleik válása szakította el őket egymástól. Paul az anyjához , Aileen az apához került.  Egymás társasága nélkük szomorúak voltak, MAGÁNY vette uralomba lelküket.
Tökéletes  „levesnek“ bizonyultak. Nem várattam magam , hamar elfogyasztottam magányukat.
Az egyetlen jó tény a táplákozási módomban, hogy miután végeztem lelkük soha többé nem jut magányhoz.

Amelia gimibe járt. Kínozta a fájdalom. Mint lelkileg, úgy testileg. Testi állapotát csak maga ismerte, nem is tervezte megosztani mással. Lelki állapotával szülei szembesültek először, mikor lányuk megpróbálta megölni magát.
Éjjel egykor kerültem Amelia szobájába. Úgy tűnt békésen alszik. Jelenlétem készteti áldozataim az öngyilkosságra. Tehát csak vártam. Amelia lassan felnyitotta szemhéjat és nyugodt irónikus hangon megszólalt:
- Add fel! A legjobb taktika, ha magadat is magányosnak mutatod , így fajod  többi tagja nem sejti, hogy egy vagy közülük.
Ledöbbentem a furfangosságától. A terve nagyon is tetszett.
- Én vagyok az első? Mármint,akit becsapsz a fajodból.
- Voltak előtted is, de ők már nincsenek köztünk.
- Mi lesz az én sorsom?- kérdeztem. Élveztem a halállal táplálkozni, mégis féltem tőle.
- Erősebb vagy , mint fajtársaid, bátrabb.  Együtt fajunkat újra a tápláléklánc tetejére emelhetnénk. Nos... Csatlakozol hozzám?
Jól esett volna a társaság. Amelia ravaszsága és az én bátorságom remek csapatot alkotna. Talán terve is sikerülhetne.
- Benne vagyok. – szóltam határozottan.


A Fajfelemelés programm majdnem sikerrel járt.
De jött valami, valami erősebb, melyet egyikük sem élt túl.

xoxo

Galia