Ma történt egy eset , ami eléggé kiborított. A felismerés súlya sziklatömbként érintette lelkem, inkább elmém. Nem szeretném részletezni, hogy történt. Egy szívtelen világban élünk, ezt eddig is tudtuk. Harcolunk, hogy valamivel jobbak legyünk , mint a többi. De attól még emberek maradunk és néhány dologban mind egyformák vagyunk. A személyiség egy fontos szerepet tölt be , megpróbál különlegessé tenni, de van néhány adottság, melyet emberiségünknek köszönhetünk. Bár vannak jószívű emberek, ők ez alól kivételt képeznek. A legtöbb ember a többi fölé próbál kerülni, ha ez nem is sikerül elhiteti magával, hogy már ott van, s hajlamos a többit kisesszű, értelmetlen, logikátlan kis embernek nézni. S ez köré építem fel e bejegyzést. Ezt az adottságot, mely valemely szinten megtalálható bennünk, hogy lehet leküzdeni? Nincs ötletem, mivel erre csak ma jöttem rá.
Ha mindenki egyenrangúnak érézné magát, tönkre menne a társadalmi lépcsőzet. S teljes anarchia venné át az uralmat. Ha a földnépesség 10 százaléka bírna az elenállással, változtathatnánk. Ha azt mondanánk:
"Minek harcoljak mindenkivel, harcolok azzal amivel tényleg kell?"
Harcolnánk az élet szabályaival, a körforgásával...
Szeretném megköszönni teljes elmémből, annak az embernek, aki rávilágított , hogy ezt a témát fel kell használnom az írásra.
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése