A puszta lélek lobbanása

Bonjour!

Valami, eddig ismeretlen nekem, valami amit bevezetni/megjelölni sem tudok. Nincs magyarázatom, sem rendezett szavaim mondatba szedve. Ez a vers ma beszéljen magáért!

Remélem, sikerült megfognom/megörökítenem valami olyasmi érzést, amilyenre eddig még nem volt példa. Valamint azt is, hogy eme vers is elnyeri tetszésetek!

A puszta lélek lobbanása

 

Szálljunk el együtt a fénybe!-

szólsz halkan, s én bólintok félve.

Legyünk csillagok a hatalmas égen,

Legyünk örökösei a mindenségnek!

"Én félek"- reszkető hangom felüvölt lelkemből.

Én itt maradok, megvédelek félelmeidtől.

"Ha miénk a mindenség egyedül maradunk?

És mi lesz, ha korlátokkal teli lényünl,

Félelmeink hamarosan  megemésztik emberségünk,

Vagy ha megbukik valódi szerénységünk?

Én félek, hogy kivetkőztetve látsz,

S mezítelen lelkemet meglátva

Számodra nem leszek több, mint csalás,

Mint egy kirabolt személyiség,

Ki nem akart mást, mint megértést.

Oh, Magasságos! Én nem félek, hanem rettegek,

Rettegek önmagamtól, s attól aki leszek,

Akivé leszek, ha meglátod bennem a sötétséget.

Azt , mi naponta belülről felemészt,

S nem hagy bennem mást csak feledést."

Én akkoris itt maradok.- szólsz hirtelen.

S bennem lángra lobban a szerelem. 

xoxo

Galia L.

Színekben rejlő boldogság - vers

Bonjour!

 Újdonság( remélhetőleg tartós)! Az ezelőtti Az éjszaka c. vers olvasása közben arra gondolhattatok, hogy más a vers, mint az előzőek, kiüt a melankóliából, mással van eltelve. Mi az ami kitölti ezt a mostani verset? Álmok, boldogság, kreativitás, öröm. Ezek mind - mind, de titkosan, kis mértékben előbújik a mélabú, mégsem hangsúlyosan. Mondhatjuk úgyis, hogy egy új "korszak" kezdődött alkotásomban, mely lelki világomból is kihozza a legtöbbet. E vers megírása után olyat éreztem, amilyet eddig még egyszer sem: örömöt, teljesen beragyogott és én is ragyogtam. Nem tudom ugyan minek/kinek köszönhető e "történelmi" változás, de köszönöm.

Remélem, hogy ezt az új verset is befogadjátok lelketekbe és belőletek is kihoz valami magasztosat, mint ahogy belőlem is.

Színekben rejlő boldogság 

Boldogság - egszerű fogalom ezer definícióval

Más- más értékkel más-más hatalommal.

Erzészsákba bújt pillanatgolyókkal,

Mik kiszínezett mindennapok,

 ha festésben rejlik akaratod.

Ragadj hát ecsetet és fess színeket!

Dallamokat, alakokat, színezd ki életes!

S alkosd meg művészeted, 

mely ékesszólásod is egyben.

Embertársaidnak is mutasd be tehetséged.

Majd lépj tovább a nyomorúság soraiból!

Végy nagy vászont, ne rajzlapot,

Tizenkettes ecsetet, varázst rejtő vizet!

Rajzold meg a lelkedet,

Azt mi legbelül rejlik benned.

Mi te vagy, de sokszor mégis ismeretlen,

Hisz személiséged, lényed végtelen,

Fordított nyolcas egy egyenletben.

Lehetsz egyenlőtlen, s húzott vonalod görbe,

Mégis összekötnek pontok,

S te mint egy szakasz része

Hiszel a vég eljövetelében.

A csillagok fénye is kialszik egyszer,

De te ragadj ecsetet és fess!

Madarakat, embereket, istenteremtette lényeket.

Sziklákat, völgyeket és tengereket.

S ha színeid kifogynak palettádból,

Csak fekete - fehérben látod világod,

Gondolj vissza intésemre, emlékezzen rá elméd!

Hisz a boldogság tág fogalom,

Búval, örömmel bélelve.

Ha színeid elfogynak, vágj nekik egy lyukat a falon,

Hogy életed újra színpompában ragyogjon,

S Te légy a káprázatos pillangó

A fekete - fehér éjszakában.

xoxo

Galia

Az éjszaka - vers

Halihó, halandók!

Egy játékos vers az örömről és a lesújtó valóság hatalmáról.

Reméle, sikerül elmerülnötök a vers fiktív álomvilágában! 

Az éjszaka

 

Halk zene szólal meg a távolban,

Lelkem mélyén egy gondolat

Keresi párját a homokban

Semmit sem talál szegény

Se kudarcot, se reményt

Örömpalackba öntött legényt

Ki felmászna az almafán éjnek éjjelén

Halandófüleknek muzsikálna titkos zenét

Amit Csak ők ketten értenének.

A hold rávilágítana vágyaikra,

Előtérbe helyezné titkaikat

Egymás karjába elbújva,

Eltűnnének az egyszerű ember szeme elől.

Kézen fogva bejárnák az álmok országát,

Felmásznának a véget nem érő falétrán

De felhők közt óriások nem laknának,

Nem látnának különös csodát.

Csalódás viszont nem érne őket,

Mert jönne a kalauz jegyet kínálva nékik,

Hogy a felhő expressz öt perc múlva indulásra kész is.

E utazás után elérnék a Holdat,

Kráterokban elbúvó múltat,

Ahol egy fény fogadná őket.

E fény átjárná szívüket,

S megmutatná nekik a végtelent,

Hol mindennek oka ismeretlen,

Hol nincs aggódás, se csalódás,

Csak önfeledt viszontlátás,

Sohasem érkező búcsúzás.

A végtelen után útjuk egy barlangba vezetne,

Hol megtalálnák az óriást, ki csakugyan medve lenne,

Nem gonoszfajta, csak barátkozni szeretne,

S a pár barátságába is fogadná a medvét,

Lakomát csapnának órákig a barlang mélyén,

Míg a Nap első sugarai a horizonton fel nem tűnnének.

Eljött hát a búcsúzás ideje, nincs mára több kaland,

Újra a szoba és az almafa, s az égő csók az arcukon,

A nap kezdetével véget érne kettőjük meséje,

S visszatérnének a valóság rengetegébe.

xoxo

Galia

Lélekből, szívből - vers

Buenas tardes!
Hogy telt el ez a hetetek, kedves olvasóim? Ha nem lett volna annyira jó, akkor ma becsempészek a lelketekbe egy-két verset a tarsolyomból.
Remélem, e vers is elnyeri tetszésetek!

Lélekből, szívből

Lelkünkből szóljon a dallam

Lelkünkből üvöltsön a szél

Az alkotásra elítélt hajlam,

Az, ami lépésre késztet, ha félsz.

Szemünkből árad a fény

Szemünkből ered a lét

Az a mindent megértő lény,

Egy lélekben rejlő öröklét.

Szívünkből ordít az elhatározás.

Ki lesz a létezésben nyertes?

Talpra és továb, itt nem ér csalódás!

Nem te vagy az egyetlen vesztes,

S mindig lehetséges a végállomás,

Csak kedves szóval hívd a Halált!

xoxo

Galia

Az elmúlás hatalama - vers

Bonjour!

Kedves olvasóim ma jó hírrel jelentkezem: a mai nap NÉGY új verset olvashattok tőlem és lesz egy újdonság is, amelyet egy ilyen bevezetőben kibontok majd. Nagy változást fog ez jelenteni a blognak, Nektek, nekem és a költészetemnek( mármint ha beszélhetünk ilyesmiről) is.

Remélem, e kis elmélkedésre alkalmas vers elnyeri tetszésetek!

Az elmúlás hatalma 

A mélyből veszett álmok suhannak el mellettem,

 A padlón romok közt heverve csöndesen.

Emlékszel még rám kedves világ?

Összeomlásomban leszakasztott virág?

Vagyok- e még hűn áhított kedvesed?

A bús éjszakában egyetlen kincsed?

S az út végén van menekülés?

Van mézbe burkolt ígéretföld?

Hol béke s csön vár szelíden?

Hol a madárcsicsergés szava betölt?

Hol nincs mámorba burkolt szenvedés,

S együtt nézzük a naplementét?

Álmaim, reményeim közt élek

Nincs semmi már mitől félek.

Csak elmerülök lelkem rejtekében

S fel sem állok többé sohasem!

A múlt emlékeiben élve a jelen tovaszáll mellettem

A jövőbe néznék, ha még lenne benne reményem.

Ha még lenne egy utolsó csepp remény

Mi könnyeimmel keverve tisztára mosná lelkem,

Eltűntetné az összes hibát, mit életem során szereztem.

S én elszállhatnék mosollyal az arcomon a végtelenbe.

xoxo

Galia L.

A jó és rossz násza - vers

Bonjour, kedves Olvasók!
Hogy telt a mai napotok? Az enyém kellemesen, kipihenten.
Nem ezzel szeretném szaporítani a szót, szóval a mai vers: szerelem (hogy biztos én írtam? 1000%)
csalódás. Még egy plusz információ a végére: beleszőttem egy irodalmi eszközt. melyet akrosztichonnak neveznek. Kíváncsi vagyok, megtaláljátok-e.
Remélem, elnyeri tetszésetek és belemerültök a vers fiktív világába!

A jó és rossz násza

Szerelmetes ajkadon,

Csügött Ő, angyalom.

Részeges csókodért

A jó útról letért.

Mámorral töltötted be életét,

Mely félve vágyódott szerelmedért.

Számára te voltál a fény,

Mely nappal megvilágította lényét.

Valamint a nyugtató sötétség,

Mely éjszaka egyetlen reménység.

S beengedted Őt világodba,

Mely sötét volt, mint rabszolgád Sorsa.

Ő elmerült benne,

Mint hal a vízbe´

Meg is fulladt,

Mint szerelmes áldozat.

Csókod érzete nem hagyta nyugodni,

Akkoris ha tőle elkezdett undorodni.

Lány, lány, szegény lány.

Áldozatod lett e szegény lány,

Sorssal küzdő királylány.

Szerelmedért feláldozás jár.

Itt hibázta el a kislány.

S itt lett vége a mesének,

Melyben jó és rossz egybekeltek.

xoxo

Galia

A lét szerelmese - vers

Halihó, olvasó!
A mai nap utolsó bejegyzésénél járunk. Jöjjön egy igazán tudatlan, önbizalom mentes vers a felsőbbrendű hatalmakról.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A lét szerelmese

 

Nem értem, hogy miért vagyok itt.

Nem értem, hogy ki rendelt ide kit.

S azt sem tudom biztosra, hogy meddig tart itt.

Vagy hogy ki irányít itt mindenkit.

Nem vagyok szeniális elme

Sem halálra ítélt eszme

Nem engem figyel a világ szeme

Nem is ismer igezán emberek zöme.

Sőt létem se muzsikus zene. 

Csak simán élvezem, mit kínál nekem.

Felkötöm nadrágom és figyelem,

hogy épít egy birodalmat fölím,

valaki, aki a lét szerelmese.

xoxo

Galia L.

Halandók lét nélkül - vers

Hola!

Egy vers arról, hogy az emberséget milyen gyorsan, észrevétlenül el lehet veszíteni.

Remélem, elnyeri tetszésetek és elgondolkodtok rajta egy kicsit ezen a borús vasárnapi délutánon!

  Halandók lét nélkül

Ámbár alszom

mégis ébren vagyok.

Ámbár élek

mégis haldoklom.

Ámbár vagyok

mégsem láthatsz.

Halandó vagyok, mégis idegen.

Távoli vagyok, mégis érzel közeledben.

Gondolatok cikáznak az elmémben.

S itt hagynak engem egyedül, feszengve.

Érzed azt , hogy veled vagyok.

Emberségemben alig alkotok.

Hogy nincs bennem ritmus, se vér.

És mindez feleslegesen téged elér.

Az elmédbe hatol, s felemészti.

Mindazt, mi addig élteti.

Emberként születünk és halunk.

E világból romlottam eltávozunk.

Gondolatainkkal, céljainkkal harcolunk.

S a végén mindent egyszerűen feladunk.

Látsz még engem, hitetlen?

Gondjaid elszálltak hirtelen?

Nincs több aggódás és szorongás,

Csak mámorító, örökös alvás.

Ámbár meghaltam,

mégis élek.

Ámbár feladtam,

mégis félek.

Ámbár itt maradtam,

Mégis, mégis vége.

xoxo

Galia L.

Van, ami már két éve éltet

Bonjour, kedves olvasók!
Habár eddig életjel nélkül töltöttem be a lapokat és teljesen elhanyagoltam ezt a kis felépített világot, ami alatt a blogot értem. Szeptember óta nagyon sok dolog történt velem, sok új embert ismertem meg, illetve párral a kis írásaimat is megosztottam, új támogatóim lettek. Szatti  megírta a blog első "véleményét/kritikáját/ajánlóját", aminek nagyon megörültem és kedves, bátorító szavai nagyon jól estek. Itt ti is elolvashatjátok: Szatti ajánlója
December elején részt vettem egy angol - magyar versfordító pályázaton, ahol különdíjas lettem.
Itt az ideje, hogy rátérjek e bejegyzés lényegére. Szóval, váhjunk bele!
Két évvel ezelőtt, 2014. febr. 21-én, megírtam életem első versét, amely elindított az úton és hatalmas lehetőségeket adott nekem. A versírás által kiteljesedhetem, a szürke hétkoznapjaim színbe mártóztak, kiírhattam magamból mindent, ami velem nem történt meg. Ez a kis szöveg jellemzi legjobban írásom célját, olyan ars poetica- féle.

 

A végén szeretnék hálát adni mindenkinek, aki ez alatt a két év alatt mellettem állt, olvasott, támogatott, lemondott, szeretett, magára ismert a verseimben és segített a fejlődésben. Végül kialakault a stílusom, és tudom, hogy a melankólia, kín, mámor nálam boldogságot jelképeznek, nem kell a verseimet rózsaszín színbe mártani, hogy kifejezőek legyenek. Köszönök mindent!

 

U.i.: Elindítottam egy új blogot, ahol hamarosan aktívvá válok. Itt személyes jellegű dolgokat olvashattok majd tőlem: elmélkedéseket, gondolatokat, élménybeszámolókat, kedvencek top 10-es listákat és sok minden mást is.

 Itt találjátok meg : A kreativitás úttörője avagy egy lélek kibontakozása

Kettes számú u.i.: ma két új verset fogok még feltölteni a blogra, 2=2 alapon. 

xoxo

Galia L.

Áradat - vers

Bonjour!
Ma egy újabb társadalomkritika vers lesz olvasható tőlem Nektek.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Áradat

 

A titkok mély tengere eláraszt.

Felnéznék, de a múltam tengere megéradt.

Felülmúlnak engem hatalmas kezek,

Emlékemet felemésztő magasztos gyülekezet.

Állnak fölöttem sorsommal játszadozó kis emberek,

Kik hatalmukban fürdve óriások lesznek.

Felségsértés, amit tesznek,

Királyuk nélkül cselekszenek,

Csakhogy engem eltüntessenek.

De miért is?

Hogy túlszárnyalják önmagukat.

xoxo

Galia

Valaki - vers

Hola!
Megint elkéstem, tudom. De szerintem már rájöttetek, hogy eléggé béna az időérzékem és az ígéretek terén is pocsék vagyok.
De ma itt egy vers, amit a suli első napján írtam és most elérkezett hozzátok.
Jó szórakozást!

Valaki

Tán felesleges a világon a hatalom?

A diktatúrának alábecsült mozgalom?

Szíved mélyén ugye ott az a bizonyos szánalom,

Az egész lényedet felemésztő fájdalom.

Tisztán látod így is az utad?

Mindened egyetlen célt kutat?

S egy káprázatos jövőt mutat?

Ne higgy neki! Hisz szegény Sorsodon Ő remekül mulat.

Nem találod igaznak, amit vallok?

Csak, hogy tudd! Minden forrást felkutatok!

S ha kell, mindenről véleményt alkotok!

Hisz ez így igaz, én atért VALAKI vagyok!

xoxo

Galia

BLOGHÉT HETEDIK NAP - Felülmúlni önmagad

Buenos dias!

Itt a vége, végéhez ér a legelső bloghét. Én nagy szeretettel készítettem el az összes bejegyzést, és remélem nektek is tetszett az ötlet, ha a jövőben lesz sok ötletem, akkor biztosan újra megrendezésre kerül egy újabb bloghét. De térjünk át a mai, utolsó bejegyzésre, ami a meglepetés kategóriába tartozik. Egy rövid elmélkedő videóval készültem nektek, amilyen ugye még nem volt soha ezen a blogon. 

Remélem, hogy ez a kis videó is elnyeri a tetszésetek, jó szórakozást!

Felülmúlni önmagad!

Remélem, tetszett nektek a bloghét!Köszönöm, hogy velem tartottatok!

 

 xoxo

Galia