Habár eddig életjel nélkül töltöttem be a lapokat és teljesen elhanyagoltam ezt a kis felépített világot, ami alatt a blogot értem. Szeptember óta nagyon sok dolog történt velem, sok új embert ismertem meg, illetve párral a kis írásaimat is megosztottam, új támogatóim lettek. Szatti megírta a blog első "véleményét/kritikáját/ajánlóját", aminek nagyon megörültem és kedves, bátorító szavai nagyon jól estek. Itt ti is elolvashatjátok: Szatti ajánlója
December elején részt vettem egy angol - magyar versfordító pályázaton, ahol különdíjas lettem.
Itt az ideje, hogy rátérjek e bejegyzés lényegére. Szóval, váhjunk bele!
Két évvel ezelőtt, 2014. febr. 21-én, megírtam életem első versét, amely elindított az úton és hatalmas lehetőségeket adott nekem. A versírás által kiteljesedhetem, a szürke hétkoznapjaim színbe mártóztak, kiírhattam magamból mindent, ami velem nem történt meg. Ez a kis szöveg jellemzi legjobban írásom célját, olyan ars poetica- féle.
A végén szeretnék hálát adni mindenkinek, aki ez alatt a két év alatt mellettem állt, olvasott, támogatott, lemondott, szeretett, magára ismert a verseimben és segített a fejlődésben. Végül kialakault a stílusom, és tudom, hogy a melankólia, kín, mámor nálam boldogságot jelképeznek, nem kell a verseimet rózsaszín színbe mártani, hogy kifejezőek legyenek. Köszönök mindent!
U.i.: Elindítottam egy új blogot, ahol hamarosan aktívvá válok. Itt személyes jellegű dolgokat olvashattok majd tőlem: elmélkedéseket, gondolatokat, élménybeszámolókat, kedvencek top 10-es listákat és sok minden mást is.
Itt találjátok meg : A kreativitás úttörője avagy egy lélek kibontakozása
Kettes számú u.i.: ma két új verset fogok még feltölteni a blogra, 2=2 alapon.
xoxo
Galia L.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése