Vágyom... - vers

Bonjour!
Ma újra itt jelentkezem egy új verssel. Teljesen friss, csak pár perce fejeztem be. Pénteken szeretném közzétenni a Spring Soul Essentials bejegyzést, de a verseim is szeretném megosztani, ezt egy remek ötletnek tartom.
Remélem tetszeni fog!

Vágyom...

 

Kínok közt vergődve,

Melyeket itt hagytál rám.

Sebbhelyeim feltépve,

melyeket elfelejtettél ám!

Szenvedésem szemedben röhej,

S csak kiáltanám: ÖLELJ!

Itt vágyaim küszöbén,

Szemem egyetlen fényén,

Csak várom a végét

Vagyom csókjaid véres ízét.

xoxo

Galia

Ez voltál mindig?- vers

Sziasztok!
Ma megleplek titeket egy kicsit. Úgy tűnik termékeny időszakon megyek keresztül a versírás terén.
Szeretném megköszönni Dorothy Large- nak minden támogatást. Keressétek meg a blogját, nagyon tehetséges lány. Köszönöm, már megint, de tényleg mindent.

Ez voltál tán mindig?

 

Véres tekintet. melyet rámemel

Könyörgő ajkak, melyekkel kérlel.

Mindent feladva küzdött,

A honért csatába szállott.

De nem ez volt mindig.

Mámoros tekintet, szerelmes szív

Ez volt ő egy boldog mív.

Mit kívánt , megkapott,

De a honért elhagyott.

De most már csak nézem eltaposva,

Szívem eltiporva,

lelkem elfeledetten,

Változásod függvényén.

Ez voltál tán mindig,

Vagy csak ez leszel mindig?

A hon küzdelmében egy mesteri mű?

Feladtál engem véres lelkű!

Rájöttök mi volt az alaptörténet? 

Ötleteitek kérlek kommentben osszátok meg, vagy a gazikviki@gmail.com címre küldjétek.

Köszönök mindent, amivel a blogom témogatjátok.

xoxo

Galia

Harcoljon az élet!- vers

Megint itt vagyok, Sziasztok!
Ma történelmen /ezt kihangsúlyozom, mert ez már a második vers, melyet törin írok/ sikerült egy újabb verset írnom.
Remélem elnyeri tetszésetek.

 Harcoljon az élet! 

 

Vágyódásunk mámora,

Szenvedésünk határa.

Mit ér kínunk,

rengeteg sebünk?

A halál már nyomunkban,

harcunk szívünkben.

Harcoljon az élet!

xoxo

Galia

A társadalom kedvese

Bonjour!
    Remélem gyönyörű első tavaszi napotok volt.
    Nagyon hálás vagyok a 400+ megjelenítésért. Köszönöm.
    A mai bejegyzés allegóriának indult, fogjuk rá, hogy sikerült is.
    Próbáltam a pillangót , olyan témakörben felhasználni, ami eredeti lehetne.

A társadalom kedvese

 

 Egy pompás színű pillangó repült el az égbolton. Színes szárnyai különlegesnek hatottak az Utópiára hasonlító szürke városban. Csak szállt mosolyt derítve a város lakóinak arcára. Mindenki gyönyörködött benne. Tökéletes volt. Mikor a város központjába ért, egy aprót sóhajtott. Egy halk sóhaj volt, melyet senki se hallott, de mégis meghatározta azt, hogy ki is ez a pillangó valójában. Ez tette különössé. Ez tette őt a társadalom kedvesévé.

Mit jelent egy sóhaj?

Jelenthet szomorúságot, csalódottságot. Azt hinnénk a mi pillangónk boldog volt, mert mindenki szerette.  Ő mégse volt vidám, se szomorú. 

Feszélyezettnek érezte magát. Szépségét a társadalom választotta. Azzá tette, aki neki tetszene, nem törődve azzal, mit akar.

Talán az tette különössé, hogy nem szeretett az lenni, aki?

Csak önmaga szeretett volna lenni, egy álombeli lény, melyet azt tesz különössé, hogy egyedi. De elnyomják, elnyomják azt, aki ő valójában. Pompás volt, és gyönyörű, mégse önmagának.

E sóhaj magába ölelte, azt ki is a pillangó. Az élete reménytelenségét. Az élet törvényt. 

A társadalomnak élt, nem önmagának.

Ezért lett Ő a társadalom kedvese.

Ez a története egy feszélyezett pillangónak.

xoxo

Galia