Hola!
A bloghéten belül ennek is megérkezett az ideje, hogy újra megosszam veletek kedvenc költeményeimet. A lista az I. résztől sokat bővült.
Remélem, nektek is annyira tetszeni fognak ezek a versek mint nekem. Jó szórakozást!
Nagy elmék szüleményei II.
"Végre! szabad tehát elernyednem a homály fürdejében! Mindenekelőtt két
fordítás a záron. Úgy érzem, e kettős kulcsfordulat növeli a magányomat,
és erősíti a torlaszokat, melyek ténylegesen elzárnak a világtól."
/ Ch. Baudelaire - Hajnali egykor
"És főként föl ne add szived reményét.
Mit számit egy kis szenvedés s sötétség?
Utad jó, s végén a halál fogad.
Igen, főként a reményt föl ne add,
hogy holtod öröm-ágyat vet neked.
Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.
Az élet rút, de mégis a hugod."
/P. Verlaine - Csak menj tovább
"egy lénynek, kit neked szántak, hogy soha mást
ne szeressen, neked szolgáljon, érted éljen
és beléd haljon. Ó, igen, majd hogyha szépen
nagyanyakorba jutsz, s rám gondolsz, ki ne áss
féltékeny napokat, mord éjeket; de folyton
idézd, kezedbe sorsomat miként adom
a szép jelenben és sok drága holnapon,
hogy emlékezetednek áldása feloldjon,
s kalauzom legyen a sötét utakon!"
/ P. Verlaine - Mondd csak
"És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás."
/ Reményik S.- Az ige
"Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak."
/ Weöres S.- Ars poetica
"Ó, a halál.
A játszótársunk és tréfál velünk.
Rohanva száll -
Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
és kacagás közt betöri az orrunk.
Kutakba látjuk, mély vizek felett,
sötét szobákba kuksol reszketeg,
lepedőben - így mondta épp a dajka -
kasza van a kezében, nincsen ajka,
és fondoran vigyáz,
mikor suhan az esti láz,
s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
csontos markába hahotáz vigan.
Övé a bál,
Ő a halál."
/ Kosztolányi D.- Ó, a halál.
"Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz."
/ Kosztolányi D.- Már néha gondolok a szerelemre
"Az éjszakában annyi rém, kisértés,
golyó, kötél, bitófa, kard remeg,
s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
leskelnek rám a gonoszemberek,
kik vascipőbe jönnek egyszer értem,
bőszült ököllel döngetik az ajtóm,
ecetet adnak, hogyha inni kérek,
s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom."
/ Kosztolányi D.- Én félek
"Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek."
/ Radnóti M.- Nem tudhatom
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó,mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár."
/ Radnóti M.- Hetedik ecloga
xoxo
Galia L.
