A társadalom kedvese

Bonjour!
    Remélem gyönyörű első tavaszi napotok volt.
    Nagyon hálás vagyok a 400+ megjelenítésért. Köszönöm.
    A mai bejegyzés allegóriának indult, fogjuk rá, hogy sikerült is.
    Próbáltam a pillangót , olyan témakörben felhasználni, ami eredeti lehetne.

A társadalom kedvese

 

 Egy pompás színű pillangó repült el az égbolton. Színes szárnyai különlegesnek hatottak az Utópiára hasonlító szürke városban. Csak szállt mosolyt derítve a város lakóinak arcára. Mindenki gyönyörködött benne. Tökéletes volt. Mikor a város központjába ért, egy aprót sóhajtott. Egy halk sóhaj volt, melyet senki se hallott, de mégis meghatározta azt, hogy ki is ez a pillangó valójában. Ez tette különössé. Ez tette őt a társadalom kedvesévé.

Mit jelent egy sóhaj?

Jelenthet szomorúságot, csalódottságot. Azt hinnénk a mi pillangónk boldog volt, mert mindenki szerette.  Ő mégse volt vidám, se szomorú. 

Feszélyezettnek érezte magát. Szépségét a társadalom választotta. Azzá tette, aki neki tetszene, nem törődve azzal, mit akar.

Talán az tette különössé, hogy nem szeretett az lenni, aki?

Csak önmaga szeretett volna lenni, egy álombeli lény, melyet azt tesz különössé, hogy egyedi. De elnyomják, elnyomják azt, aki ő valójában. Pompás volt, és gyönyörű, mégse önmagának.

E sóhaj magába ölelte, azt ki is a pillangó. Az élete reménytelenségét. Az élet törvényt. 

A társadalomnak élt, nem önmagának.

Ezért lett Ő a társadalom kedvese.

Ez a története egy feszélyezett pillangónak.

xoxo

Galia

Az Elevenek győzelme- novella

Sziasztok!
Meghoztam a novella-trilógiám 3., azaz befejező részét. Egy kicsit késve, amit sajnálok. Én büszke vagyok arra, hogy sikerült ezt befejeznem. Köszönöm mindenkinek, aki menet közben támogatott, sokat jelent számomra.

Az elevenek győzelme

   

Név: Lauren Mayfay

Táplálkozási mód: érzésekkel táplálkozó fajok

Kedvenc táplálék: érzésfalók

A történet.

Hogyan győzött az elfeledett faj. A feljegyzések rólunk  Kr.u.1000 körül fejeződtek be. Mi viszont éltünk tovább az elfeledés homályában, vártunk egy megfelelő pillanatra.  Ha mindenki elfelejt, meglepjük őket.

Az örökség.

Az én családom az ókori Egyiptom idejére teheti családfája kezdetét. A történelem során sok ősöm beolvadt a népbe. Mindent kipróbáltunk. Voltunk jobbágyok, nemesek, papok, értelmiségiek, tory- k, uralkodók, államelnökök, vezérek, harcosok.  Az ősi véremnek köszönhetően. Magasan helyezkedem el  az Elevenek ranglétrájan. Az uralkodónk jobb keze vagyok.

Adottságok.

A ranglista helye nem csak a név. Listánk olyan elveken alapul, melyekért nemzetek harcoltak a felvilágosodás korában. A képességek alkotják elhelyezésünk. Nem csak nevet, de elképzelhetetlenül hatásos erőt is örököltem.

A terv.

Üzentek, hogy gyűlést tartunk. Gyorsan felkaptam magamra csuklyás köpenyem. Szobámból kiérve beleolvadtam a tömegbe. Gyorsan haladtunk.

-          Üdvözlök minden Elevent!

A mai jelentések egy várva várt esemény köré épülnek. Két magánnyal táplálkozó fiatal helyért harcol ranglétrán. Szükségem lesz egy erős Elevenre, aki kioktatja őket. A Föld más pontjain már végeztek a többivel. Mi leszünk a végső csapás. Az érzésfalókra óriási meglepetés vár.

Eljött az idő, hogy VISSZATÉRJÜNK!

-          Lauren!- szólt rám Lawrence.- Megérdemelnéd  a magányt.

-          Köszönöm, de nem hiszem, hogy én lennék a szerencsés.

-          Mindig is csodáltam az erődet.

-          Megtisztel, én most előre megyek , Szia!

-          Szép estét!

Gyorsan előre siettem. Nem mintha nem szerettem volna Lawrence társaságát, csak beszélni szerettem volna az  Uralkodónkkal.

-          Lauren! Jó, hogy jössz. Beszélni szerettem volna veled.

-          Részemen a megtisztelés.

-          Arra gondoltam, hogy te lehetnél az, aki leszámol a magánnyal.

-          Biztos a döntésében?

-          Teljesen.  Te vagy a megfelelő a feladatra.

-          Köszönöm a lehetőséget. Mindent megteszek, amit csak lehet a sikeresség érdekében.

-          Akkor most indulj!

-          Máris?

-          Nem pazarolhassuk az időt.

-          Viszontlátásra!

-          Szia!

Elindultam a kijárat felé. Mikor kijutottam, összpontosítottam képességeim. Egy elhagyott sikátorban találtam rájuk. Ahogy az Uralkodó is mondta, nem pazarolhassuk az időt. Nem is tettem, két óra múlva visszatértem.

-          Már kész is?- fogadott meglepetten Uralkodónk, mivel visszatérésem után felkerestem.

-          Igen. Mi a terv az érzésfalókkal?

-          Megtudták létezésünk, de ez nem is gond. Van egy gyülekező helyük a város szélén. Mind ott vannak, azt hiszik ott nem találjuk meg őket.

-          Ez remek.

-          Mindenki kap egy személyt, akivel leszámol.- szemeim érdeklődésre nyitottam.- A tied Maileen Neverfall lesz.

-          Köszönöm, a többit magamtól is kiderítem.- ez volt a végszavam.

A csata.

Csapatokba rendeződve mentünk a „Szálloda“ felé. Az én csapatom a hátsó ajtón keresztül jutott be az épületbe.

-          Szia!- szóltam Maileenre, egy elrejtett zugban olvasott.- Mit olvasol?

-          Szia! Paul Verlaine versek. Ismered?

-          Rég olvastam már tőle, melyik a kedvenced?

-          Az Érzelmes séta.

-          Az nagyon szép. Mellesleg, hogy hívnak?

-          Maileen, téged?

-          Lauren.- kezet nyújtottam. Egy kicsit habozott, de elfogadta.

-          Te Eleven vagy, ugye?

-          Még milyen, második a listán.

-          Szép teljesítmény. Biztos, te végeztél a magánnyal.

-          Én voltam.

-          Mi lesz velem?

-          Nem ölhetünk meg mindegyiketek, valamiből nekünk is táplálkozni kell. Mi lenne, ha segítenél nekem? Összefognánk, és egybe uralkodnánk.- jutott eszembe. Hiszen az esélyeim megvannak, Maileen is ügyes.

-          Vonzó ajánlat.

-          Mit szólsz hozzá?

-          Szerintem csodás ötlet. Csatlakozom.

Maileen sokat segített az Eleveneknek. A két faj együtt olyan erős volt, mint még soha.

NE FELEDD!

NEM BIZTOS, HOGY TE ÁLLSZ

A TÁPLÁLÉKLÁNC CSÚCSÁN!

xoxo

Galia

Az érzésfalók csatája- novella

Sziasztok! Ahogy mondtam, sikerült befejeznem a novellát, időközben rájöttem, hogy 3 részből fog állni. Ez a 2., a befejezést megpróbálom jövő hétre hozni. Remélem tetszeni fog.

Az érzésfalók csatája

 

Név: Maileen Neverfall

Táplálkozási mód: érzések

Kedvenc  táplálék: kétségbeesés, összetiportság

 

Fajom évszázadok óta a tápláléklánc csúcsán uralkodott. A többi érzéssel táplálkozó faj közül, melyek egy bizonyos, megadott érzéssel táplálkoznak csak , mi bármelyiket szívesen elfogyasztjuk. Érzásfalóknak neveznek minket. Találó egy név, néha eltudom magam hagyni, és csak falni.

 

Az elragadtatás.

Mindenkivel megtörténhet.  Reggel már a városban kerestem kenyerem.  Egy koldus kéregetett az utcán. Erősen érezni lehetett kétségbeesését, ez csak egyet jelenthet. Nem olyan rég került az utcára.

Adtam neki egy kis ételt és pénzt, majd táplálkoztam. Remekül feltöltöltöttek az érzései, ezért úgy döntöttem, csak sétálok egyet. Utam először a könyvtárba vezetett. Kivettem egy verseskötetet egy impresszionista költőtől. Ezek után elvonultam a közeli parkba. Menedéknek is nevezhetném, ezt a parkot napközben kevesen látogassák. Délután körül történhetett a baleset.

A baleset.

Olvasásom és gyönyörködésem közben valaki belépett a park nyikorgó kapuján megszakítva a nyugalmat, a csendességet. Nem néztem fel, de éreztem. Egy szerelmes pár , a „legjobb érzés” a Földön. Úgy éreztem eleget ettem már ma, a vonzerő mégis erősödött. Nem hagyta abba növekedését. Hangtalanul felálltam a padról , megpróbaltam közel kerülni hozzájuk.

Testem már el is kezdte befogadni az ételt. Pár perce falatozhattam mikor észhez tértem.

Fejem azt mondta ELÉG!  De testem csak ezt kiabálta MÉG! MÉG.

-       Mit csinálsz ?! Miért érsz hozzám?- szólalt meg a lány. Ajajj, megettem a boldog pillanatok szerelmét.

-       Mégis mit gondolsz?! Én se tudom!- vágott vissza a fiú.

Túlságosan elragadtatam magam. Mindent, amit csak lehetett faltam. És ez lett a vége. Ezért nem szabad hibát elkövetni. Ezért nem lehetek szerelmes, megenném barátom érzéseit, ahogy magam ismerem.

 

A felismerés.

A könyvtárban bóklásztam. Az egyik elhagyatott sarokban egy üzenetet találtam.

 

VESZÉLY KÖZELEG!

Maileen, neked is meg kell tudnod.

Az érzésfalók szállodájában találkozunk.

 

Nem haboztam sokáig, gyorsan elindultam a leírt helyre. Volt egy központi helyünk, az úgy nevezett szálloda, a város szélén, elhagyatott vidéken.

-       Látni rajtad. Baj történt?- „köszönt”  Caspar .

-       Téged is jó újra látni.

-       Szóval?

-       Elragadtatás egy szerelmes párral.

-       Megesik az ilyen, szörnyű lett?

-       Nem is tudod elképzelni.

-       Durva lehetett, de most gyere, sietnünk kell.

Beérkeztünk a gyülekezőterembe. Ugyanúgy nézett ki legutóbb.

Egy nagy csarnok, roskadásig teli szekrények könyvekkel. Ezek egy kört hozznak létre középen. Egy asztal középpontként. Egy nagyon réginek tűnő könyv hevert rajta. Az asztal mellett méltóságteljesen ott állt Karl, az érzésfalók legöregebb, legmegbízhatóbb tagja.

-       Üdvözöllek benneteket! Biztos érdekel benneteket, miért is hívtunk össze. Bevallom engem is sokkol és félelemben tart a hír. Két magánnyal táplálkozó fiatalt öltek meg tegnap. Haláluk okozói… Igen ők azok.

Van egy erősebb faj , mint mi. Sokkalta többet tudnak, mint mi.

Eleveneknek nevezzük őket.

VELÜNK TÁPLÁLKOZNAK.

 

 xoxo

Galia