A Feladásról... - buzdítás

Sziasztok!
Ha úgy gondoltátok, hogy családnotok kell a rendszereségemben, akkor jó hírek : Itt Vagyok!
Egész héten érlelődtek bennem a gondolatok, s meg is találhatjátok őket itt. A buzdítás egy új műfaj(?) lesz a blogon: rövidebb szövegek, hogy bebizonyítsam Nektek, magamnak, hogy nem az emberiség, az élet kegyetlensége tehet mindenről és számithattok magatokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A Feladásról...

 

 

" Már gondolataim elől is csak menekülni akarok. Kár, hogy

az emberi elmét nem lehet kikapcsolni. Főleg, ha mások

irányítják mindazt, ami odabenn van. Csak egy pillanatra 

szeretném feladni."

FELADNI

Az a bűvös szó, mely mindennek a végét jelenti. 

Az életben lehet MEGÁLLJ!- t parancsolni, de

utána folytatni kell az utat. Végleges kimerültség.

Az élet már mindennel arcon ütött, amivel csak tudott,

néha le is köpött, de te még tűrted. Ilyenkor már szinte

elvárja tőled, hogy kimond a bűvös szót.

Vajon most is az Ő akarata szerint cselekedjek?

Legyek egy a sok közül, akik Miatta feladták?

Vagy legyek az, aki végre Legyőzi?

 Ne feledjétek el, a Sorsotok a ti kezetekben van.

A feladásról Ti DÖNTÖTÖK. 

xoxo

Galia

Nyughelye a kreatívságnak - vers

Bonjour!
Az "újra aktív" ígéretemet még képes vagyok ezen a héten is betartani. Már múlt hét pénteken elkészültem eme verssel, de egy kicsit megváratattalak titeket. Ez a vers megint másabb egy picit attól, amit már megszokatattok tőlem.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Nyughelye a kreatívságnak

Feleszmélve léptem ki fagyos szobámból,

Anya épp ódákat ecsetelt magáról,

Szerelmet írt sorokba szedve,

Minden emlékét a Sarokba mentve.

S fölötte állva csodáltam,

Mi mindenre képes utánam,

Kreatív lélek, ahogy vallja,

A szálakat mindig összevarrja.

Hirtelen megáll, s feszeng,

Rémültnek tűnik, s mereng,

Mámor hiányzik arcáról,

Úgy sejtem, lemond álmáról.

„ Nyughelye vagyok a kreatívságnak,

Annak a sosem múló hóbortos valóságnak.“  

xoxo 

Galia

 

Kárpátok c. vers, avagy újra aktív?

Bonjour!
Üdv néked blogspot világa, visszakapod  rég elveszett palántádat.
Valamint nektek is üdv, Olvasóim, kik már több hónapja várhattok rám.
Sajnálom, annyira elhagyott az ihlet, nehéz végzősnek lenni, lusta voltam. Nem!  Röviden és velősen:
ezt a sokáig építgetett kis blogot, amely az én kezeim között növekedett, elhanyagoltam. Nem lesznek közhelyek, csak nem voltam elég erős, hogy kitartsak mellette, s ez lett. 3 hónap...
Ma viszont itt vagyok, itt ülök és újra vésem gondolataim a billentyűzetbe. Szó, mondat után megállva, próbalva mindent helyesen fogalmazni.
A mai vers a HAZASZERETETről szól. E verset még május-június (?) környékén kezdtem el írni, s most sikeresen befejeztem. Ha nem tudnátok a Felvidékről származom, s a faluból látni a Kárpátok csúcsait, melyek biztonságérzetet öntenek belém.Így megszületett e vers.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Kárpátok

 

Engem őrző Hatalmasok,

Szememben oly óriások,

Menedékem, Kárpátok.

Lábadnál ott áll egy Nő,

Örökké magas Őrző,

Egyetlen, Vörös Kő.

Itt nőttem fel,

S itt szállok el,

Mindig visszatérek.

Maradok míg lehet,

Álmom még nem mehet,

Hiszen Útja meredek.

De Te őrizz engem addig,

Míg Sorsom el nem adatik,

Kárpátok, napnyugtáig!

xoxo

Galia

Más vagyok! - vers

Bonjour!
Elnézést ezért a hosszó kihagyásért, de elhagyott az ihlet.
Ezt a verset, amit ma osztok meg veletek, most írtám meg pár perce.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Más vagyok!

 

 

Ember vagyok, embernek születtem,

Emberi érzések vesznek körbe ezerrel.

Lennék, mint mások, de nem tudok,

Úsznék az árral, de nem az vagyok.

Más vagyok!

Kezem emelném az ég felé,

Kérve, hogy jussak Melléd.

De túl sok a súly, mi itt tart,

Nem megyek, mert mindenem itt van.

Más vagyok!

Ember vagyok, embernek születtem,

Emberi érzések vesznek körbe ezerrel.

Szörnyeteg is lehetek,

Kitől félnek az emberek.

De nem leszek, el sem megyek,

Maradok, míg lehet.

Más vagyok!

S másságom a védjegyem.

xoxo

Galia

Az öröm határa - vers

Sziasztok!
Igen jól olvastok, ez ma egy vers lesz. Sajnos nem versírási ihlet jött rám, hanem ma rakodtam, s így találtam rá erre a régebbi versre, melyet rögtön el is olvastam, s publikálhatónak találtam. Így jutottunk ide.
Rrmélem, elnyeri tetszésetek!

Az öröm határa

 

Őrizzél meg hitemben,

egyetlen emlékem.

Hisz kínjaim feltépve,

várnak reményükre.

Megmaradni próbáltam 

Szenvedő múltjának,

Örömet keresve

Egyetlen fiának.

Szeretnék feledten,

Eltűnni hirtelen,

Hol lelkemet

Az Öröm határán

Várják boldogan.

xoxo

Galia

 

Gyermekből lettem - novella

Bonjour!
Bocsánat a múlt heti bejelentés nélküli kihagyásomról. Nem terveztem, és eléggé ihlet nélkül maradtam. De ma újult erővel jelentkezem, s egy erős történettel ( szerintem). A novellát az Európa Véres Meséi nézése alatt Karóba Húzó Vlad Tepes szörnyeteggé válása ihlette. Nem Ő maga, csak a gyermekkori trauma, felnőttként szörnyeteg alap.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Gyermekből lettem

Ha szörnyű gyermekkorod volt, kétféleképpen hagyhatott rajtad nyomot:

Vagy megrémiszt már a gondolata is, összerezzensz, sírás keringet, émelyegsz.

Vagy szörnyeteggé formál, s emlékét már teljesen elfelejtetted, s harci fegyverednek a kínzást választod.

Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy az első tény igaz rám, de hazudnék. 

 

Hol sötétség irányítja a népet, hol a nemesi vért elátkozzák, ott már nincs többé menekvés.

8 éves voltam, mikor a kis, nyikorgó hintónkkal a nyári kastélyunk felé igyekeztünk. Rég jártunk már errefelé, és a tartomány helyzete is megváltozott. Eretnekek áldoztak fel ártatlan gyermekeket, bűnözők vártak az emberre a boltból kijövet, a nemeseket elítélték, nem törődve viselkedésükkel, és Királyunk már nem tudott uralkodni, nem volt hatalma. Már majdnem megérkeztünk, mikor a hintót leállították.

-         -  Ne félj kicsim, mindjárt indulunk tovább! Csak maradj nyugodt!- próbálta higgadtan közölni, de éreztem mennyire retteg Anya.

Viszont már túl sokat várakoztunk, Apa felbátorodva kilépett a friss levegőre. Miután egy halk hangot sem hallatott, Anya úgy döntött mi is megnézzük, mi zajlik odakint. Láttuk Apa rémült arcát, közelebb mentünk. Anya gyorsan szemem elé tette kezét, de láttam annyit, hogy tudjam, veszélyben vagyunk. Kocsisunk lefejezetten üldögélt az ülésén, feje viszont eltűnt.

-         -  Eljött a ti időtök! Tán azt hittétek, hogy TI megmenekülhettek?- Anya szívére helyezte át kezét, és a hang irányába fordult. Én háta mögött lapultam, de láttam a férfit. Fiatalabb volt, harmincas éveiben járhatott, teste sok harcot élhetett már meg, borostás arcáról ellenszenvet olvashattam le, s kisugárzása gyűlöletet tükrözött.

-          - Fiúk! Vigyétek őket a táborba! A fiút meg bízzátok rám. – Két hozzá hasonló férfi lépett ki a fák közül, s szüleimet elrángatták. Én ott maradtam a Vezérrel, s egy fejetlen kocsissal.

-         - Mi a neved, Fiam?

-        -  Rent.

-          - Remek, Rent. Gyere, induljunk!- erre felkapott, s nyakába helyezett.

A táborukhoz érve két kiásott gödör fogadott. Vezér leült a talajra, s engem ölébe ültetett. Majd Anyát, és Apát elénk hozták.

-          - Indulhat az áldozat bemutatása. – adta ki a parancsot Vezér.

A Papnak nevezett személy egy kést vett kezeibe, majd felvágta a területet a szívük fölött, kitépte a dobogó szívüket, majd behajította a gödörbe, s ez után ők is a oda kerültek. Sírás fogott el haláluk láttán. Megijedtem, hogy én következem.

-          - A fiú velem marad!- adott választ kérdésemre egyenesen Vezér.

De ez csak egy emlék, melyet csak el kell felejtenem. Hisz ma már én vagyok a banda Vezére, s én végeztettem ki az ártatlanokat.

xoxo

Galia