Az "újra aktív" ígéretemet még képes vagyok ezen a héten is betartani. Már múlt hét pénteken elkészültem eme verssel, de egy kicsit megváratattalak titeket. Ez a vers megint másabb egy picit attól, amit már megszokatattok tőlem.
Remélem, elnyeri tetszésetek!
Nyughelye a kreatívságnak
Feleszmélve léptem ki fagyos
szobámból,
Anya épp ódákat ecsetelt magáról,
Szerelmet írt sorokba szedve,
Minden emlékét a Sarokba
mentve.
S fölötte állva csodáltam,
Mi mindenre képes utánam,
Kreatív lélek, ahogy vallja,
A szálakat mindig
összevarrja.
Hirtelen megáll, s feszeng,
Rémültnek tűnik, s mereng,
Mámor hiányzik arcáról,
Úgy sejtem, lemond álmáról.
„ Nyughelye vagyok
a kreatívságnak,
Annak a sosem múló hóbortos
valóságnak.“
xoxo
Galia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése