Kárpátok c. vers, avagy újra aktív?

Bonjour!
Üdv néked blogspot világa, visszakapod  rég elveszett palántádat.
Valamint nektek is üdv, Olvasóim, kik már több hónapja várhattok rám.
Sajnálom, annyira elhagyott az ihlet, nehéz végzősnek lenni, lusta voltam. Nem!  Röviden és velősen:
ezt a sokáig építgetett kis blogot, amely az én kezeim között növekedett, elhanyagoltam. Nem lesznek közhelyek, csak nem voltam elég erős, hogy kitartsak mellette, s ez lett. 3 hónap...
Ma viszont itt vagyok, itt ülök és újra vésem gondolataim a billentyűzetbe. Szó, mondat után megállva, próbalva mindent helyesen fogalmazni.
A mai vers a HAZASZERETETről szól. E verset még május-június (?) környékén kezdtem el írni, s most sikeresen befejeztem. Ha nem tudnátok a Felvidékről származom, s a faluból látni a Kárpátok csúcsait, melyek biztonságérzetet öntenek belém.Így megszületett e vers.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Kárpátok

 

Engem őrző Hatalmasok,

Szememben oly óriások,

Menedékem, Kárpátok.

Lábadnál ott áll egy Nő,

Örökké magas Őrző,

Egyetlen, Vörös Kő.

Itt nőttem fel,

S itt szállok el,

Mindig visszatérek.

Maradok míg lehet,

Álmom még nem mehet,

Hiszen Útja meredek.

De Te őrizz engem addig,

Míg Sorsom el nem adatik,

Kárpátok, napnyugtáig!

xoxo

Galia