Soha ne feledjél! - vers

Bonjour!
Elnézést kérek ezért a sok kihagyásért, de ahogy észrevehettétek éléggé elhagyott az ihlet.
Szerettem volna ajándékba verset írni egy rokonomnak, így született meg ez a vers, ami eddigi verseim közül a leghosszabb. Sok munkát, erőfeszítést belefektettem, hogy különleges legyen Számára, Számotokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Soha ne feledjél!

Rettegett emlékek kelepcéjébe zárva,

Megszegett ígéretek őszinte vallomása,

Mámoros utak felejthetetlen csatája.

Mond merre menjek tovább?

Bekövetkezett mit reméltél,

Feladtam mindent egy álomért.

Egy álomért, melyet sötétség kísért.

De az úton elindultam,

Próbálkoztam, hanyatlottam.

Visszatértem, megbotlottam.

Mentem tovább tengereken túlra,

Álmaimat felölelő magányos útra.

Felnéztem a csillagokra,

Rád gondoltam bizakodva.

Gondolsz még rám? S ha igen, mond merre menjek?

Földre emeltem tekintetem

„ Bizonyítani jöttem! Neked!”

Fel hát útra, indulóra,

Célpont felé bandukolva.

Rád gondoltam egész végig.

Napnyugtától, napkeltéig.

Gondolsz még rám?

Évek teltek, jöttek- mentek.

Bíztam benned, szerettelek.

S  Utam vége felé jártam,

De akkor is csak terád vártam.

Szenvedtem, kínlódtam eleget,

Sokszor hiányoltam melegedet.

S míg én távol voltam tőled,

Új hősök jöttek belőled.

Szültél sok hű ifjú embert,

Daliákat, vitézeket,

Kik dalokat zengtek rólad.

S akkor én célba értem,

Felejtettem, hittem Benned,

Hogy haza utamon gondolj reám,

Emlékezzél, ne feledjél,

Te hazádnak egyszülöttét.

Rettegett emlékek kelepcéjébe zárva

Megszegett ígéretek őszinte vallomása

Mámoros utak felejthetetlen csatája.

xoxo

Galia

A Feladásról... - buzdítás

Sziasztok!
Ha úgy gondoltátok, hogy családnotok kell a rendszereségemben, akkor jó hírek : Itt Vagyok!
Egész héten érlelődtek bennem a gondolatok, s meg is találhatjátok őket itt. A buzdítás egy új műfaj(?) lesz a blogon: rövidebb szövegek, hogy bebizonyítsam Nektek, magamnak, hogy nem az emberiség, az élet kegyetlensége tehet mindenről és számithattok magatokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A Feladásról...

 

 

" Már gondolataim elől is csak menekülni akarok. Kár, hogy

az emberi elmét nem lehet kikapcsolni. Főleg, ha mások

irányítják mindazt, ami odabenn van. Csak egy pillanatra 

szeretném feladni."

FELADNI

Az a bűvös szó, mely mindennek a végét jelenti. 

Az életben lehet MEGÁLLJ!- t parancsolni, de

utána folytatni kell az utat. Végleges kimerültség.

Az élet már mindennel arcon ütött, amivel csak tudott,

néha le is köpött, de te még tűrted. Ilyenkor már szinte

elvárja tőled, hogy kimond a bűvös szót.

Vajon most is az Ő akarata szerint cselekedjek?

Legyek egy a sok közül, akik Miatta feladták?

Vagy legyek az, aki végre Legyőzi?

 Ne feledjétek el, a Sorsotok a ti kezetekben van.

A feladásról Ti DÖNTÖTÖK. 

xoxo

Galia

Nyughelye a kreatívságnak - vers

Bonjour!
Az "újra aktív" ígéretemet még képes vagyok ezen a héten is betartani. Már múlt hét pénteken elkészültem eme verssel, de egy kicsit megváratattalak titeket. Ez a vers megint másabb egy picit attól, amit már megszokatattok tőlem.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Nyughelye a kreatívságnak

Feleszmélve léptem ki fagyos szobámból,

Anya épp ódákat ecsetelt magáról,

Szerelmet írt sorokba szedve,

Minden emlékét a Sarokba mentve.

S fölötte állva csodáltam,

Mi mindenre képes utánam,

Kreatív lélek, ahogy vallja,

A szálakat mindig összevarrja.

Hirtelen megáll, s feszeng,

Rémültnek tűnik, s mereng,

Mámor hiányzik arcáról,

Úgy sejtem, lemond álmáról.

„ Nyughelye vagyok a kreatívságnak,

Annak a sosem múló hóbortos valóságnak.“  

xoxo 

Galia

 

Kárpátok c. vers, avagy újra aktív?

Bonjour!
Üdv néked blogspot világa, visszakapod  rég elveszett palántádat.
Valamint nektek is üdv, Olvasóim, kik már több hónapja várhattok rám.
Sajnálom, annyira elhagyott az ihlet, nehéz végzősnek lenni, lusta voltam. Nem!  Röviden és velősen:
ezt a sokáig építgetett kis blogot, amely az én kezeim között növekedett, elhanyagoltam. Nem lesznek közhelyek, csak nem voltam elég erős, hogy kitartsak mellette, s ez lett. 3 hónap...
Ma viszont itt vagyok, itt ülök és újra vésem gondolataim a billentyűzetbe. Szó, mondat után megállva, próbalva mindent helyesen fogalmazni.
A mai vers a HAZASZERETETről szól. E verset még május-június (?) környékén kezdtem el írni, s most sikeresen befejeztem. Ha nem tudnátok a Felvidékről származom, s a faluból látni a Kárpátok csúcsait, melyek biztonságérzetet öntenek belém.Így megszületett e vers.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Kárpátok

 

Engem őrző Hatalmasok,

Szememben oly óriások,

Menedékem, Kárpátok.

Lábadnál ott áll egy Nő,

Örökké magas Őrző,

Egyetlen, Vörös Kő.

Itt nőttem fel,

S itt szállok el,

Mindig visszatérek.

Maradok míg lehet,

Álmom még nem mehet,

Hiszen Útja meredek.

De Te őrizz engem addig,

Míg Sorsom el nem adatik,

Kárpátok, napnyugtáig!

xoxo

Galia

Más vagyok! - vers

Bonjour!
Elnézést ezért a hosszó kihagyásért, de elhagyott az ihlet.
Ezt a verset, amit ma osztok meg veletek, most írtám meg pár perce.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Más vagyok!

 

 

Ember vagyok, embernek születtem,

Emberi érzések vesznek körbe ezerrel.

Lennék, mint mások, de nem tudok,

Úsznék az árral, de nem az vagyok.

Más vagyok!

Kezem emelném az ég felé,

Kérve, hogy jussak Melléd.

De túl sok a súly, mi itt tart,

Nem megyek, mert mindenem itt van.

Más vagyok!

Ember vagyok, embernek születtem,

Emberi érzések vesznek körbe ezerrel.

Szörnyeteg is lehetek,

Kitől félnek az emberek.

De nem leszek, el sem megyek,

Maradok, míg lehet.

Más vagyok!

S másságom a védjegyem.

xoxo

Galia