Nincs igazán hozzáfűznivalóm eme mai vershez, kiégett gondolatok száguldoznak fejemben.
Ez egy szóvicc akart lenni, ha nem jöttél volna rá.
Remélem,elnyeri tetszésetek!
Kiégett
Egy mámoros életérzés,mint találkozás a senkivel.
Akit láthatsz,de fel nem foghatsz.
Érezheted,de nem tapasztalhatod
Illatát bőrödön, leheletét ajkadon.
Akár egy vérző sebhely a feketelyukon.
Lehetetlen, mégis átlátsz a gondokon.
Az univerzum haldoklik, és benne te is
Az érzéseid ellopták az emberek szeszélyei.
S az ihlet felé vezető úton
Újra és újra elbukik a lábad,
A Múzsát meg sem kúrod,
Úgy érzed fölösleges az alkotásod.
Dolgozni és hazát gyarapítani,mondták az ősök?
Szerinted ők akkor látták a jövőt?
Sorsodat átalakítani vagy Sorsodban hinni?
A vég felé a tüzet vinni, a szádban tartva feladni
A múltat a jelenért, a régit az újért
Az ősit a kezdetért?
Bátor dolog lenne szembenézni mindennel?
Vagy haláltáncot járni a jelennel?
Megküzdeni az ősi elemekkel?
De én ehhez gyáva vagyok
Ártatlan és léha szellem
Elítélésre okot adok, átkozott légy Halálhurok!
Nyakamat évek óta szorítod, s fülembe hangosan ordítod
szavaid az elmúlásról.
Hát, akkor tessék, elmúlok!
Most tényleg nem túlzok!
Mire vársz akkor?
Találkozunk pontban hatkor
A megszokott helyen
Üdvözlettel, szerelem!
xoxo
GaliaL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése