Bonjour kedves Lélek!
Annyira örülök, hogy idetévedtél és eme vers elolvasásában részt vehetsz. Hogy miért vagyok ennyire feldobva? Hát... végre sikerült sorokba foglalnom azt, ami éltet, ami a legjobb énemmé tesz.
Remélem, elnyeri tetszésetek és megtanultok ezt-azt a költészetről!
Ars poetica
Tudod, én nem vagyok jó semmiben
Nekem a költészet a mindenem
A szürkeségtől Ő ment meg
Ez tesz különlegessé
Változatossá és reménytelenné
Bátorrá és egyben gyengévé
Vele egyszer szívesen eltűnnék.
Hogy miért fontos ez nekem ennyire?
Mert minden, minden meg minden
Belőle merítek életet
Miatta lett a lét élvezet
Ez maga a szerelem
Félek, hogy egyszer elvesztem.
De addig, amíg még lehet
Írok még egy-két szép verset
Hogy boldoggá tegyem lelkemet
S talán a tiedet is egy kicsit szeretem.
Azt hiszem, a költészet leírhatatlan
Érzelmek halmazának szénaboglyája
A szenvedélyes vágy netovábbja
A költő elátkozott vallomása.
Ez nem más mint szenvedély
Vágy, érzés, kéj és szenvedés.
Mámor, csalódás odabenn
Egyszer fenn és egyszer lenn.
Ez a múltam, a jövőm, a jelenem
Minden mi legbelül rejlik bennem.
Ő adja a fényt, mely mindenhova elvezet
S remélhetőleg nem dob utamba egy holt tetemet.
Mert nekem ez nem csak fájdalom, hanem szerelem.
Habár nekem a szerelem is fáj
Belülről üldöz a láng
Mert mi az a szerelem, mi nem okoz szenvedést,
Akkor nem is harcolok érte, nem valódi érzés.
Menekvés
Hirtelen témaváltás
Ez vagyok én
Majd eljön a megváltás.
De tőlem el nem rabolja
Verseskötetem számban tartva
Fogom átvinni a túlsó partra
Hol parányi leszek, mint egy hangya.
Mert ha a világ egyszer elpusztul
A költészettel oldalamon, én sohasem maradok nyomorul.
xoxo
GaliaL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése