A jó és rossz násza - vers

Bonjour, kedves Olvasók!
Hogy telt a mai napotok? Az enyém kellemesen, kipihenten.
Nem ezzel szeretném szaporítani a szót, szóval a mai vers: szerelem (hogy biztos én írtam? 1000%)
csalódás. Még egy plusz információ a végére: beleszőttem egy irodalmi eszközt. melyet akrosztichonnak neveznek. Kíváncsi vagyok, megtaláljátok-e.
Remélem, elnyeri tetszésetek és belemerültök a vers fiktív világába!

A jó és rossz násza

Szerelmetes ajkadon,

Csügött Ő, angyalom.

Részeges csókodért

A jó útról letért.

Mámorral töltötted be életét,

Mely félve vágyódott szerelmedért.

Számára te voltál a fény,

Mely nappal megvilágította lényét.

Valamint a nyugtató sötétség,

Mely éjszaka egyetlen reménység.

S beengedted Őt világodba,

Mely sötét volt, mint rabszolgád Sorsa.

Ő elmerült benne,

Mint hal a vízbe´

Meg is fulladt,

Mint szerelmes áldozat.

Csókod érzete nem hagyta nyugodni,

Akkoris ha tőle elkezdett undorodni.

Lány, lány, szegény lány.

Áldozatod lett e szegény lány,

Sorssal küzdő királylány.

Szerelmedért feláldozás jár.

Itt hibázta el a kislány.

S itt lett vége a mesének,

Melyben jó és rossz egybekeltek.

xoxo

Galia

A lét szerelmese - vers

Halihó, olvasó!
A mai nap utolsó bejegyzésénél járunk. Jöjjön egy igazán tudatlan, önbizalom mentes vers a felsőbbrendű hatalmakról.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A lét szerelmese

 

Nem értem, hogy miért vagyok itt.

Nem értem, hogy ki rendelt ide kit.

S azt sem tudom biztosra, hogy meddig tart itt.

Vagy hogy ki irányít itt mindenkit.

Nem vagyok szeniális elme

Sem halálra ítélt eszme

Nem engem figyel a világ szeme

Nem is ismer igezán emberek zöme.

Sőt létem se muzsikus zene. 

Csak simán élvezem, mit kínál nekem.

Felkötöm nadrágom és figyelem,

hogy épít egy birodalmat fölím,

valaki, aki a lét szerelmese.

xoxo

Galia L.

Halandók lét nélkül - vers

Hola!

Egy vers arról, hogy az emberséget milyen gyorsan, észrevétlenül el lehet veszíteni.

Remélem, elnyeri tetszésetek és elgondolkodtok rajta egy kicsit ezen a borús vasárnapi délutánon!

  Halandók lét nélkül

Ámbár alszom

mégis ébren vagyok.

Ámbár élek

mégis haldoklom.

Ámbár vagyok

mégsem láthatsz.

Halandó vagyok, mégis idegen.

Távoli vagyok, mégis érzel közeledben.

Gondolatok cikáznak az elmémben.

S itt hagynak engem egyedül, feszengve.

Érzed azt , hogy veled vagyok.

Emberségemben alig alkotok.

Hogy nincs bennem ritmus, se vér.

És mindez feleslegesen téged elér.

Az elmédbe hatol, s felemészti.

Mindazt, mi addig élteti.

Emberként születünk és halunk.

E világból romlottam eltávozunk.

Gondolatainkkal, céljainkkal harcolunk.

S a végén mindent egyszerűen feladunk.

Látsz még engem, hitetlen?

Gondjaid elszálltak hirtelen?

Nincs több aggódás és szorongás,

Csak mámorító, örökös alvás.

Ámbár meghaltam,

mégis élek.

Ámbár feladtam,

mégis félek.

Ámbár itt maradtam,

Mégis, mégis vége.

xoxo

Galia L.

Van, ami már két éve éltet

Bonjour, kedves olvasók!
Habár eddig életjel nélkül töltöttem be a lapokat és teljesen elhanyagoltam ezt a kis felépített világot, ami alatt a blogot értem. Szeptember óta nagyon sok dolog történt velem, sok új embert ismertem meg, illetve párral a kis írásaimat is megosztottam, új támogatóim lettek. Szatti  megírta a blog első "véleményét/kritikáját/ajánlóját", aminek nagyon megörültem és kedves, bátorító szavai nagyon jól estek. Itt ti is elolvashatjátok: Szatti ajánlója
December elején részt vettem egy angol - magyar versfordító pályázaton, ahol különdíjas lettem.
Itt az ideje, hogy rátérjek e bejegyzés lényegére. Szóval, váhjunk bele!
Két évvel ezelőtt, 2014. febr. 21-én, megírtam életem első versét, amely elindított az úton és hatalmas lehetőségeket adott nekem. A versírás által kiteljesedhetem, a szürke hétkoznapjaim színbe mártóztak, kiírhattam magamból mindent, ami velem nem történt meg. Ez a kis szöveg jellemzi legjobban írásom célját, olyan ars poetica- féle.

 

A végén szeretnék hálát adni mindenkinek, aki ez alatt a két év alatt mellettem állt, olvasott, támogatott, lemondott, szeretett, magára ismert a verseimben és segített a fejlődésben. Végül kialakault a stílusom, és tudom, hogy a melankólia, kín, mámor nálam boldogságot jelképeznek, nem kell a verseimet rózsaszín színbe mártani, hogy kifejezőek legyenek. Köszönök mindent!

 

U.i.: Elindítottam egy új blogot, ahol hamarosan aktívvá válok. Itt személyes jellegű dolgokat olvashattok majd tőlem: elmélkedéseket, gondolatokat, élménybeszámolókat, kedvencek top 10-es listákat és sok minden mást is.

 Itt találjátok meg : A kreativitás úttörője avagy egy lélek kibontakozása

Kettes számú u.i.: ma két új verset fogok még feltölteni a blogra, 2=2 alapon. 

xoxo

Galia L.