A Feladásról... - buzdítás

Sziasztok!
Ha úgy gondoltátok, hogy családnotok kell a rendszereségemben, akkor jó hírek : Itt Vagyok!
Egész héten érlelődtek bennem a gondolatok, s meg is találhatjátok őket itt. A buzdítás egy új műfaj(?) lesz a blogon: rövidebb szövegek, hogy bebizonyítsam Nektek, magamnak, hogy nem az emberiség, az élet kegyetlensége tehet mindenről és számithattok magatokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A Feladásról...

 

 

" Már gondolataim elől is csak menekülni akarok. Kár, hogy

az emberi elmét nem lehet kikapcsolni. Főleg, ha mások

irányítják mindazt, ami odabenn van. Csak egy pillanatra 

szeretném feladni."

FELADNI

Az a bűvös szó, mely mindennek a végét jelenti. 

Az életben lehet MEGÁLLJ!- t parancsolni, de

utána folytatni kell az utat. Végleges kimerültség.

Az élet már mindennel arcon ütött, amivel csak tudott,

néha le is köpött, de te még tűrted. Ilyenkor már szinte

elvárja tőled, hogy kimond a bűvös szót.

Vajon most is az Ő akarata szerint cselekedjek?

Legyek egy a sok közül, akik Miatta feladták?

Vagy legyek az, aki végre Legyőzi?

 Ne feledjétek el, a Sorsotok a ti kezetekben van.

A feladásról Ti DÖNTÖTÖK. 

xoxo

Galia

Nyughelye a kreatívságnak - vers

Bonjour!
Az "újra aktív" ígéretemet még képes vagyok ezen a héten is betartani. Már múlt hét pénteken elkészültem eme verssel, de egy kicsit megváratattalak titeket. Ez a vers megint másabb egy picit attól, amit már megszokatattok tőlem.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Nyughelye a kreatívságnak

Feleszmélve léptem ki fagyos szobámból,

Anya épp ódákat ecsetelt magáról,

Szerelmet írt sorokba szedve,

Minden emlékét a Sarokba mentve.

S fölötte állva csodáltam,

Mi mindenre képes utánam,

Kreatív lélek, ahogy vallja,

A szálakat mindig összevarrja.

Hirtelen megáll, s feszeng,

Rémültnek tűnik, s mereng,

Mámor hiányzik arcáról,

Úgy sejtem, lemond álmáról.

„ Nyughelye vagyok a kreatívságnak,

Annak a sosem múló hóbortos valóságnak.“  

xoxo 

Galia

 

Kárpátok c. vers, avagy újra aktív?

Bonjour!
Üdv néked blogspot világa, visszakapod  rég elveszett palántádat.
Valamint nektek is üdv, Olvasóim, kik már több hónapja várhattok rám.
Sajnálom, annyira elhagyott az ihlet, nehéz végzősnek lenni, lusta voltam. Nem!  Röviden és velősen:
ezt a sokáig építgetett kis blogot, amely az én kezeim között növekedett, elhanyagoltam. Nem lesznek közhelyek, csak nem voltam elég erős, hogy kitartsak mellette, s ez lett. 3 hónap...
Ma viszont itt vagyok, itt ülök és újra vésem gondolataim a billentyűzetbe. Szó, mondat után megállva, próbalva mindent helyesen fogalmazni.
A mai vers a HAZASZERETETről szól. E verset még május-június (?) környékén kezdtem el írni, s most sikeresen befejeztem. Ha nem tudnátok a Felvidékről származom, s a faluból látni a Kárpátok csúcsait, melyek biztonságérzetet öntenek belém.Így megszületett e vers.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Kárpátok

 

Engem őrző Hatalmasok,

Szememben oly óriások,

Menedékem, Kárpátok.

Lábadnál ott áll egy Nő,

Örökké magas Őrző,

Egyetlen, Vörös Kő.

Itt nőttem fel,

S itt szállok el,

Mindig visszatérek.

Maradok míg lehet,

Álmom még nem mehet,

Hiszen Útja meredek.

De Te őrizz engem addig,

Míg Sorsom el nem adatik,

Kárpátok, napnyugtáig!

xoxo

Galia