Bonjour!
Bocsánat a múlt heti bejelentés nélküli kihagyásomról. Nem terveztem, és eléggé ihlet nélkül maradtam. De ma újult erővel jelentkezem, s egy erős történettel ( szerintem). A novellát az Európa Véres Meséi nézése alatt Karóba Húzó Vlad Tepes szörnyeteggé válása ihlette. Nem Ő maga, csak a gyermekkori trauma, felnőttként szörnyeteg alap.
Remélem, elnyeri tetszésetek!
Gyermekből lettem
Ha szörnyű
gyermekkorod volt, kétféleképpen hagyhatott rajtad nyomot:
Vagy megrémiszt
már a gondolata is, összerezzensz, sírás keringet, émelyegsz.
Vagy szörnyeteggé
formál, s emlékét már teljesen elfelejtetted, s harci fegyverednek a kínzást
választod.
Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy az első tény igaz rám, de hazudnék.
Hol sötétség irányítja a népet, hol a nemesi vért elátkozzák, ott már nincs többé menekvés.
8 éves voltam,
mikor a kis, nyikorgó hintónkkal a nyári kastélyunk felé igyekeztünk. Rég
jártunk már errefelé, és a tartomány helyzete is megváltozott. Eretnekek
áldoztak fel ártatlan gyermekeket, bűnözők vártak az emberre a boltból kijövet,
a nemeseket elítélték, nem törődve viselkedésükkel, és Királyunk már nem tudott
uralkodni, nem volt hatalma. Már majdnem megérkeztünk, mikor a hintót
leállították.
- -
Ne
félj kicsim, mindjárt indulunk tovább! Csak maradj nyugodt!- próbálta higgadtan
közölni, de éreztem mennyire retteg Anya.
Viszont már túl sokat várakoztunk, Apa felbátorodva kilépett a friss
levegőre. Miután egy halk hangot sem hallatott, Anya úgy döntött mi is megnézzük,
mi zajlik odakint. Láttuk Apa rémült arcát, közelebb mentünk. Anya gyorsan
szemem elé tette kezét, de láttam annyit, hogy tudjam, veszélyben vagyunk. Kocsisunk
lefejezetten üldögélt az ülésén, feje viszont eltűnt.
- -
Eljött a ti időtök! Tán azt hittétek, hogy TI megmenekülhettek?-
Anya szívére helyezte át kezét, és a hang irányába fordult. Én háta mögött
lapultam, de láttam a férfit. Fiatalabb volt, harmincas éveiben járhatott,
teste sok harcot élhetett már meg, borostás arcáról ellenszenvet olvashattam
le, s kisugárzása gyűlöletet tükrözött.
-
- Fiúk! Vigyétek őket a táborba! A fiút meg bízzátok rám. –
Két hozzá hasonló férfi lépett ki a fák közül, s szüleimet elrángatták. Én ott
maradtam a Vezérrel, s egy fejetlen kocsissal.
- -
Mi a neved, Fiam?
- -
Rent.
-
- Remek, Rent. Gyere, induljunk!- erre felkapott, s nyakába
helyezett.
A táborukhoz érve két kiásott gödör fogadott. Vezér
leült a talajra, s engem ölébe ültetett. Majd Anyát, és Apát elénk hozták.
-
- Indulhat az áldozat bemutatása. – adta ki a parancsot Vezér.
A Papnak nevezett személy egy kést vett kezeibe,
majd felvágta a területet a szívük fölött, kitépte a dobogó szívüket, majd
behajította a gödörbe, s ez után ők is a oda kerültek. Sírás fogott el haláluk
láttán. Megijedtem, hogy én következem.
-
- A fiú velem marad!- adott választ kérdésemre egyenesen
Vezér.
De ez csak egy emlék, melyet csak el kell
felejtenem. Hisz ma már én vagyok a banda Vezére, s én végeztettem ki az
ártatlanokat.
xoxo
Galia
