Szabadulás - vers

Bonjour!
Fel a fejjel és irány a nagybetűs VILÁG.
Nem tudom, miért írtam le ezt a sort, de úgy kívánta magát. A bejegyzést még tegnap ki akartam tenni, de előadáson voltam és komolyan csak annyi időm volt, hogy elraktam a táskám, fürödtem és aludtam. De ma itt van ez a bejegyzés, egy új vers és remélem, tetszeni fog Nektek!

Szabadulás

 

 

Vajon megmenthető- e az élet?

Fellegvárba menekülhet-e lélek?

Áldozatot hozhat- e gyermek?

Mámort érezhet-e vesztes?

Vajon elveszhetek- e mint nyertes?

Szólíthatlak- e halálom napján, kedves?

Mondd meddig legyek szolgája,

Az örökké tartó feláldozás múzyája,

Birtokosa felejthetetlen álmának,

Egyetlen Őrzője magasztos Szabadulásának.

xoxo

Galia

Nélküled... - vers

God natt!
Mármint, ha ezt a bejegyzést este olvassátok, valamint elkezdtem tanulni a svéd nyelvet, amit már nagyon régen szerettem volna megtenni. De visszatérve a bejegyzéshez, és a vershez. Ebben az évben eddig nagyon kevés bejegyzést találhatatok a blogon és ezért bocsánatot is kérek. Jelen pillanatban készülök többel is, az alapjuk is megvan, sőt beléjük is kezdek még ma és megpróbálok aktívabb lenni, ami most nagyon nehéz lesz, mert elérkeztem a nagyon sűrű szakaszához a végzős évemnek és nagy döntések meghozatala áll előttem, de ne féljetek, ezeket biztosan közlöm majd veletek július elején, amikor már minden utánam lesz. Addig is remélem, hogy élvezni fogjátok ezt a verset, melynek publikálásán sokat gondolkodtam, de végülis itt van. Jó szórakozást!

Nélküled...

 

Föl- fölbukkanó nappalok

Rejtekébe bújhatok

Már- már fölöslegesen

Tarthatlak melegen.

Mellettem állhatsz,

De csodára várhatsz.

Ha csillagokra pillantok.

Felőled mindent feladhatok.

Már- már harcba szállhatok

Megbukhatok, de fel is állhatok.

Győzhetek feletted, mert életem Veled,

Nélküled is feladható, ugyanolyan vesztegfutó.

 xoxo

Galia

Soha ne feledjél! - vers

Bonjour!
Elnézést kérek ezért a sok kihagyásért, de ahogy észrevehettétek éléggé elhagyott az ihlet.
Szerettem volna ajándékba verset írni egy rokonomnak, így született meg ez a vers, ami eddigi verseim közül a leghosszabb. Sok munkát, erőfeszítést belefektettem, hogy különleges legyen Számára, Számotokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Soha ne feledjél!

Rettegett emlékek kelepcéjébe zárva,

Megszegett ígéretek őszinte vallomása,

Mámoros utak felejthetetlen csatája.

Mond merre menjek tovább?

Bekövetkezett mit reméltél,

Feladtam mindent egy álomért.

Egy álomért, melyet sötétség kísért.

De az úton elindultam,

Próbálkoztam, hanyatlottam.

Visszatértem, megbotlottam.

Mentem tovább tengereken túlra,

Álmaimat felölelő magányos útra.

Felnéztem a csillagokra,

Rád gondoltam bizakodva.

Gondolsz még rám? S ha igen, mond merre menjek?

Földre emeltem tekintetem

„ Bizonyítani jöttem! Neked!”

Fel hát útra, indulóra,

Célpont felé bandukolva.

Rád gondoltam egész végig.

Napnyugtától, napkeltéig.

Gondolsz még rám?

Évek teltek, jöttek- mentek.

Bíztam benned, szerettelek.

S  Utam vége felé jártam,

De akkor is csak terád vártam.

Szenvedtem, kínlódtam eleget,

Sokszor hiányoltam melegedet.

S míg én távol voltam tőled,

Új hősök jöttek belőled.

Szültél sok hű ifjú embert,

Daliákat, vitézeket,

Kik dalokat zengtek rólad.

S akkor én célba értem,

Felejtettem, hittem Benned,

Hogy haza utamon gondolj reám,

Emlékezzél, ne feledjél,

Te hazádnak egyszülöttét.

Rettegett emlékek kelepcéjébe zárva

Megszegett ígéretek őszinte vallomása

Mámoros utak felejthetetlen csatája.

xoxo

Galia

A Feladásról... - buzdítás

Sziasztok!
Ha úgy gondoltátok, hogy családnotok kell a rendszereségemben, akkor jó hírek : Itt Vagyok!
Egész héten érlelődtek bennem a gondolatok, s meg is találhatjátok őket itt. A buzdítás egy új műfaj(?) lesz a blogon: rövidebb szövegek, hogy bebizonyítsam Nektek, magamnak, hogy nem az emberiség, az élet kegyetlensége tehet mindenről és számithattok magatokra.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

A Feladásról...

 

 

" Már gondolataim elől is csak menekülni akarok. Kár, hogy

az emberi elmét nem lehet kikapcsolni. Főleg, ha mások

irányítják mindazt, ami odabenn van. Csak egy pillanatra 

szeretném feladni."

FELADNI

Az a bűvös szó, mely mindennek a végét jelenti. 

Az életben lehet MEGÁLLJ!- t parancsolni, de

utána folytatni kell az utat. Végleges kimerültség.

Az élet már mindennel arcon ütött, amivel csak tudott,

néha le is köpött, de te még tűrted. Ilyenkor már szinte

elvárja tőled, hogy kimond a bűvös szót.

Vajon most is az Ő akarata szerint cselekedjek?

Legyek egy a sok közül, akik Miatta feladták?

Vagy legyek az, aki végre Legyőzi?

 Ne feledjétek el, a Sorsotok a ti kezetekben van.

A feladásról Ti DÖNTÖTÖK. 

xoxo

Galia

Nyughelye a kreatívságnak - vers

Bonjour!
Az "újra aktív" ígéretemet még képes vagyok ezen a héten is betartani. Már múlt hét pénteken elkészültem eme verssel, de egy kicsit megváratattalak titeket. Ez a vers megint másabb egy picit attól, amit már megszokatattok tőlem.
Remélem, elnyeri tetszésetek!

Nyughelye a kreatívságnak

Feleszmélve léptem ki fagyos szobámból,

Anya épp ódákat ecsetelt magáról,

Szerelmet írt sorokba szedve,

Minden emlékét a Sarokba mentve.

S fölötte állva csodáltam,

Mi mindenre képes utánam,

Kreatív lélek, ahogy vallja,

A szálakat mindig összevarrja.

Hirtelen megáll, s feszeng,

Rémültnek tűnik, s mereng,

Mámor hiányzik arcáról,

Úgy sejtem, lemond álmáról.

„ Nyughelye vagyok a kreatívságnak,

Annak a sosem múló hóbortos valóságnak.“  

xoxo 

Galia