Most, hogy hivatalosan is véget értek az ünnepek, tizenhét éves lettem és újra iskolába járunk, meg tanulni is kell, itt az idő egy új versre.
Remélem, elnyeri tetszésetek!
Bizonytalan
Elbizonytalanodtam
Magamban
Nem is tudom már
Mi az , mi ennyire fáj.
Egy kusza káosz közepette
Örvénylő érzések lepnek meg.
Minden már csak kétség,
Merre van a következő lépés?
Segíts meg kérlek,
Bizonyítsd be léted!
Ott vagy egyáltalán
Remény nagyasszonyság?
Hallgatod e jajszóm?
Felesleges e panaszom?
Bűnöktől felsebzett testem, s lelkem
Merre van a Nyugalom, meglelhetem?
Lehetek e biztos a Jóban,
Nugytató álomban, altatóban?
Szánon suhanó fénycsóvában,
Érzésekben, vágyakban és csodákban?
Szeretsz te Élet? Vagy csak becsapsz néha?
Bíznék, ha tudnám hogy kell,
Mindent feladtam, mindent,
De megpróbálom még egyszer.
Bízok, bízok a Jóban.
Látod ott az égen azt a csillagot?
Ő vezérel az utamon.
Hogy megtaláljam magamat
Minden bizonytalanban.
S ne féljek, ne féljek többé.
Hogy eggyé legyek, a Végtelené!
xoxo
GaliaL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése