2016. november 6., vasárnap

Holdfényes - vers

Bonjour idetévedt halandó!
Hogy telt a hétvégétek? Az enyém tök kellemesen. A vers eléggé személyesre sikeredett, átérezni belőle a mostanában kísértő aggodalmaim, félelmeim és fájdalmaim.
Remélem, hogy valamilyen kis mértékben azért megérint titeket, és hogy elnyeri tetszésetek!

Holdfényes

 [[[...only music seemed to calm her restless spirit, and once he could no longer play what she needed to here, the best he could do was run like hell...]]]:

A földi vándorlás eme szakában
Eltűnnek vágyaink a magányban.
Feledésbe merülő titkaink
Elhallgatják zengedező ajkaink.
S dalolnak, dalolnak a szélről,
A természetről, a létről,
A csendről és a művészetről.
Az álmaink rejtekében
Megbújnak félelmeink.
Testünket kínzó sebek nyomait
Meggyógyítják a fényes Hold sugarai.
Oly kellemes érzés most itt lenni,
Csak úgy hitetlenként hinni,
Vakon látni, tudatlanul érezni
a Jót, a felszabadító Megváltót,
A sok gonosz közt Megbúvót.
A sok-sok ragályos rossz között
A bántó hazugság mögött
A holdfénynél az este peremén
Itt lehetek egy igazi én,
Egy Isten által teremtett lény.

Az éjszakát megszakító fény 
jelzi számomra , hogy itt a vég.
S tüdőmben megfagy a lég .

xoxo

Galia L.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése