Drága, Vésők! Egy hosszabb művel készültem, nem egy vers. Tartalmilag epikus, ám mégse nyeri el a novella címet, ezért mutatom be nektek ezt a műfajt ( több várható belőle) : TÖRPENOVELLA.
Remélem, elnyeri tetszésetek!
CSÖRGEDEZŐ MÉREG
Kezemben az eszköz, ez fog véget vetni életemnek, mely már úgyse fénylik a világegyetemben.
Nem ád dicsőséget az éjjeli tájnak. Itt az idő, most a Hold sem figyeli mit cselekszek én, egy
lényegtelen alkotórésze e létnek. Itt várakozik kezemben , hogy ereimhez érve véget
vessen a szenvedésnek, melynek neve földi élet. Az injekció éles hegye már ereim fölött
köröz pár órája, de most már nincs visszaút, ölj meg. Gondolkodás nélkül
ereimbe szúrom a tűhegyet, s elindítom a benne lévő mérget. Nem érzek fájdálmat, azután sem,
hogy a tartalom elfogy. Nem hiába loptam el a legerősebbet a kínzókamrából, de nem hat!
Azt hittem ez legyőzi a bennem csörgedezőt, de sajnos tévedtem.
- Apa!- kiáltom már sírva.- Nem megy.
- Melyiket hoztad el?
- A legerősebbet .
Életemnek viszont fényesebben kell világitania, mint minden csillagnak , soha nem lehet
kioltani, mert ha "véremhez" érsz, halállal okolsz.
xoxo
Galia
