Igen, már nem a svéd a menő, hanem a norvég, ha nem tudnád. A finnek meg a sarokból figyelnek.
DE ez itt most Közép- Európa, és ma megkaptok minden egyes verset, amit lusta voltam az utóbbi fél évben bejegyzésbe önteni.
Tessék, lehet hozni valami kaját, hosszú lesz, sok érzelmi manipuláció lesz stb.
Jó szórakozást!
Menthetetlen
Véget nem ér
ez a csata.
Újra
elérkezik a nappal,
S újra
kezdődik a hajsza.
Ki erősebb
vagy ki gyorsabb?
Ki eszesebb
vagy ki rosszabb?
Teljesen
kiismerhetetlen lett minden,
Sőt már a feladás
is lehetetlen.
Lehetséges e
mindenből elmenekülni?
Képes e a
lélek teljesen kihűlni?
Elhidegülni
a valótól?
Rettegni a
világtól,
Mely telve
hazugsággal
Halandókat
hívogat magához?
Bármi is
legyen, mi elüldöz,
Mi csak ebet
karóhoz kötöz,
S kezed bilincsbe
téve
Szól
hozzád:” Sosincs vége.”
De akkor mit
tegyek?
Mit higgyek,
merre menjek?
Tudod,
menekülésre nincs útvonal
Jelenleg
foglalt a halálvonat.
A kalauz rád
se hederít,
Miközben
bajszát pederi.
S mikor
hirtelen rád pillant,
Benned az
ütő is megfagy.
Leülsz egy
helyre
Felnézel a
hegyre
Mely életed
cipeli
Kínjaid
viseli
Halálod
vetíti szemed elé
S vezet
téged a kárhozat felé
Az út végén
meg lelép.
Gyáva dolog
ez a lélek!
Szembenézni
vele mégis félek.
Nem akarok
mást, csak a lélek örömét.
Csak a lélek
örömét,
A földi lét
végét, végét!
Lélekhódító
A szád a
számra tapad,
A világ zaja
köröttem lankad
Minden új
irányba halad.
Ahol az
ajkunk összeér
A sarki
banda dalra kél,
És a lelkünk
egymáshoz ér.
Vért
izzadok, úgy izgulok.
Régóta
kívánlak, vágyaim tán hazugok?
Adj a
csendedből,
Én adok a
lelkemből!
Így talán
megérthetsz,
Én is
megismerhetlek.
Elveszett
lelkem térképén
Te vagy a
reményt adó fény.
Te vagy
nekem az apokalipszis
Feltűnsz,
szívem már ver is
Mellkasomban
szakadatlanul.
Adj időt,
hogy felfogjam az egészet.
Tudod, nekem
még új ez a szerelem.
Neked én
megfelelek?
Vagy más az
álomképed?
Álom ide
vagy oda
Nekem most a
valóság kell
Az illúzió
csak tétova képzet.
A
tudatlanság határán,
Könnycsepp
vagy a ház falán,
Mely elűzi a
bánatot,
Melletted
nincs olyan, hogy feladom.
Melletted
nincsenek gátlásaim,
Kibontakoznak
eltört szárnyaim.
Még mindig
itt vagy mellettem?
El sem
hiszem, hogy ennyire szeretsz.
Vagy csak a
képzelet játszik velem,
Hiszen léted
a világnak idegen.
Bárcsak itt
lennél velem,
S
megmentenéd veszett lelkem.
Valahol két lét határán…
Bámulatos ez a valóság.
Míg bele nem szól hatóság,
Míg még nincs képrombolás,
Vagy lélekboncolás.
Cafatokra tépve az illúzió,
A paca szétterjedő
Foltjában látom magam,
Az őszinte, igazi önmagam.
Omladozó burkom alatt
Valahol a szivárvány peremén,
Valahol, ahol az álom véget ér,
Ahol minden csalfaságot letegadva
Vár a kavicsos tengerpart
És a kristálytiszta tenger.
Egy teljesen új ember?
Vagy csak egy újabb álca?
Egy újabb elbukott próbálkozás?
Egy újabb elhaló lélegzetvétel
Egy újabb feladott élet…
Vagy csak egy újabb valóságos álom,
A megoldást valahogy nem találom.
Nem tudok életet élni.
Nem tudom a létet élvezni.
Fuldoklom a saját tudatlanságomban,
Orra bukok egy bizonytalanságban,
De küzdök, harcolok, csatába szállok,
Míg két lábbal a felhőkön állok.
Addig még szárnyalok,
Míg mindent fel nem adok.
Zöldes
A zöld szín nemzeti
A zöld nyugtató, antidepresszáns
Mindenki érti, ha látja,
A természet színe ez
A csodák megtestesítője.
Szeretem a zöldet,
Sokoldalú és meglepő
Picivel sötétebb, picivel halványabb
Van ufó zöld, sellő zöld, alpi zöld.
A zöld jó, mert levelibéka,
Mert könyvborítók,
Mert Kosztolányi zöld
Tintával írta verseit,
Van egy ilyen színű tollam.
Mert egyszer zöld lehet a hajam,
Mert megváltozathatja a világot,
Mert titkokat rejteget.
Szeretem a zöldet, mert boldoggá tesz,
Körülöttünk a legtöbb elem zöld.
Az első szemüvegem zöld volt
Az első szerelmemnek is ez volt a kedvence,
Ezért utálni akarom a zöldet,
De képtelen vagyok rá.
Utálom, hogy nem tudom gyűlölni,
Mármint a zöldet, nem a srácot,
Pedig mindkettőt kéne.
Ha körülnézek a kokavai tájban,
Egy új baráttal az oldalamon,
Képtelen vagyok felfogni,
Hogy a zöldnek annyi árnyalata van,
Mint a lelkemnek.
Úgy érzem, szabad vagyok,
Gondtalan és boldog,
Kit érdekel az a rohadék,
Meg hogy összetörte a szívem,
Akkor is szeretem a zöldet!
xoxo
GaliaL.
